Még ugyanazon a héten elém került egy cikk a mikrofeminizmusról. Ebben nők számoltak be arról az apró, jelentéktelennek tűnő, mindennapi szokásokról, amikkel csendben, de rendszeresen tesznek a patriarchátus lebontásáért. Ezek között említette valaki, hogy nem tér ki az útból, ha szembe jön vele egy férfi.
És akkor leesett. Addig ugyanis fel sem tűnt, hogy csinálom.
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a társadalmi beidegződések valami látványos dolgok. Olyasmik, amikről pontosan tudjuk, hogy léteznek, és időnként még vitatkozunk is róluk. Közben lehet, hogy egy részük egészen jelentéktelennek tűnő mozdulatokban él tovább. Olvass még a témában
A kevesebb több: mégsem használ a szépségednek, ha sok fehérjét fogyasztasz?
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Alig maradt emlékem gyerekkoromból – most azt kutatom, hogyan építkezik ebből a felnőtt énem
Ezt hozza 2026. október 10. a numerológia szerint: életöröm és önkifejezés
Ki húzódik félre? Ki enged előre? Ki foglal el kevesebb helyet? Fel sem tűnik, amíg nem kezdesz el figyelni rá, hogy ezt bizony a nők csinálják, a férfiak többsége pedig, talán szintén tudattalanul, el is várja, hogy csinálják.
Attól a naptól kezdve eldöntöttem, hogy nem fogok automatikusan félreállni
Nem arról van szó, hogy innentől kezdve vállalati tréninget tartok minden szembejövő járókelőnek, vagy hogy ha egy babakocsi közeledik, akkor inkább nekimegyek. Ha a helyzet egyértelműen azt kívánja, hogy én adjak helyet, természetesen megteszem. De ha egy keskeny járdán ketten közeledünk egymással szemben, és egyszerűen csak egyikünknek arrébb kell lépnie, többé nem döntöm el előre, hogy az én dolgom lesz.
Elkezdtem úgy sétálni, mint akinek van ott helye. És egészen megdöbbentő, mi történik.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
