A romantikáról szeretünk úgy beszélni, mint valami spontán, magától értetődő dologról. Gyertyafény, meglepetés vacsora, váratlan üzenet napközben, apró figyelmességek. A filmekben mindez magától történik, mintha a kapcsolat természetes mellékterméke lenne. A valóságban viszont a romantika sokszor nem ösztönös, hanem szervezett. És itt kezdődik a feszültség, kié a felelősség érte? Kinek a dolga életben tartani a lángot? És miért van az, hogy sok kapcsolatban ez a feladat láthatatlanul az egyik fél vállára nehezedik?
A kérdés nem csupán arról szól, ki foglal asztalt vagy ki vesz virágot. Sokkal mélyebb rétege van. A romantika ugyanis nemcsak gesztusokból áll, hanem érzelmi munkából is. Figyelemből, jelenlétből, kezdeményezésből. Abból, hogy valaki észreveszi, szükség van egy kis pluszra. És abból is, hogy tesz érte.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
