Egy testvér érkezése még a legharmonikusabb család nyugalmát is felboríthatja. Érdemes már a terhesség utolsó hónapjaiban békés, meghitt, szeretetteljes környezetben elbeszélgetni a nagyobb testvérrel vagy testvérekkel a közeledő új családtagról. Fölösleges olyan irreális jövőképet felvázolni, hogy végre lesz kivel labdáznia, legóznia, homokvárat építenie a nagyobbnak, hiszen ehhez még évek kellenek és csak csalódást okoznánk az egyébként is türelmetlenül várakozó testvérnek. Arra viszont már jó ötlet idejekorán felkészíteni, hogy előfordul majd, amikor anya nem tud azonnal ugrani, ha hívják, mert a kistestvér is sok törődést igényel.
Mint a gyerekeknél általában, a babázás, bábozás és a mesék nagyon jól oldhatják az ismeretlennel kapcsolatos szorongást. Sok gyermek magától elkezd szerepjátékokat játszani, melyek témája a kistestvér születése. Ilyenkor a szülő is beszállhat – ha a gyermek is szeretné – és játékos, párbeszédes formában tehetnek egy kis időutazást a jövőbe. A játék mellett a könyvek, esti mesék is sokat segíthetnek a kistesó pozitív fogadtatásának előkésztéséért.
„Jól, van most már visszavihetnétek a kórházba”
A szülők legnagyobb félelme a várandósság alatt, hogy miként fog reagálni a gyermek a kicsi érkezésére. Biztosan nagy változást jelent majd a család bővülése, hiszen módosulnak a szerepek. A kistestvér azonban a nehézségek ellenére is pozitívan hat a gyermekre és a felnőttre egyaránt, ha tudatosan és felkészülten várják az új kihívásokat.
Sokszor a legkorábbi féltékenységi jelenet már az első napokban tapasztalható, míg más családokban zökkenő nélkül telnek az első hetek, hónapok. Az önálló mozdulatok, a kúszás, mászás kezdetén szükséges extra figyelem, a kanalas etetések azonban a legbiztosabb gyermekből is előcsalják a kistestvér iránti átmeneti ellenszenvet. A legtöbb testvér ilyenkor produkál egy látványos visszaesést, őt is etetni kell, bepisil, szándékosan megbotlik, beüti a fejét és sírva követeli, hogy őt is ölbe vegyék.
A kicsi is féltékeny a nagyra
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kicsi is féltékeny lehet a nagyra. Másfél-kétéves korban ez főleg hajhúzás, ütlegelés formájában ölt testet. Leszidni, rákiabálni ilyenkor a kicsire a legrosszabb megoldás, hiszen ezzel csak mélyítjük a gyerekek közti konfliktust. Az viszont mindenképpen szükséges, hogy a szülő a csemeték tudtára adja, hogy nem tetszik neki, ha bántják egymást, és nem hagyja figyelmen kívül az ellenségeskedést.
A szendvicsgyerek szindróma
Szakemberek szerint a születési sorrend meghatározó lehet a későbbi életút alakulásában, de különösen nehéz és valóban személyiségformáló erővel bír, ha valaki a középső helyre szorul. Zsanett arról mesélt, hogy az ő esetében 12 évesen kezdődtek a „bajok”.
„Nehéz kamasz lehetettem, egyszer el is szöktem otthonról. Szegény anyukám nem is tudom, mit élhetett át, ott voltunk neki hárman, a nővéremmel és a húgommal, egyedül nevelt minket. Mindent megtett értünk, dolgozott napi tíz órát, én meg csak azon siránkoztam, hogy nem kaptam meg a vágyott biciklimet.”
Pszichológusok szerint három tipikus tünete van a középső vagy másnéven a szendvicsgyerek szindrómának. Gyakran az illető gyermek bezárkózik, elhatárolódik a családi beszélgetésektől és ellenségesen viselkedik. A második, hogy konfliktuskereső csibész lesz, folyton bajba kerül, a szülők hirtelen azon kapják magukat, hogy ismerősként üdvözlik őket a sürgősségin. A harmadik út a humor. Ilyenkor a gyermek rájön, hogy ha bohóckodik, azzal felkelti a figyelmet, s bár sokszor nincs ínyére a szerepjáték, a viselkedés felnőtt korában is állandósulhat. Ugyanakkor a versengő testvér sok esetben ambiciózusabb lesz, vegyítve azt egy jó adag megfelelési kényszerrel.
A középső gyermeknek tehát gyakorlatilag kettős féltékenységgel kellene megküzdenie, miközben önmagát, és a családban elfoglalt helyét és szerepét kórosan alulértékeli. Erre gyógyír, ha azt érzi a gyermek (és minden gyermek), hogy születési sorrendtől függetlenül nagyra becsülik a személyiségét, szülei büszkék a teljesítményére és persze szeretik. Ezáltal nem múlik el teljesen, de könnyebb lesz a születési sorrend által meghatározott szorítást elviselnie.