Dr. Tovah Klein gyermekpszichológus már számtalan könyvet írt a gyereknevelésről és az olvasók körében „kisded-suttogóként” ismert. A szakember valóban folyékonyan beszél a gyerekek nyelvén és összeszedtük leghasznosabb tanácsait az 5 év alatti poronytok hisztijeit illetően.
Képzeld magad a gyereked helyébe
Felnőttként elveszítjük a beleérző képességünket, ami gyerekként még természetesen jött. Az empátia viszont nagyon fontos a gyereknevelésben, hiszen sokkal jobban tudjuk kezelni a gyerkőc hisztijét, ha megértjük indokait.
Próbáld meg beleképzelni magad a helyzetébe, ha valamiért sír, bármennyire dedósnak vagy abszurdnak is gondolod a felháborodását vagy elkeseredettségét.
Minél gyakrabban gyakorlod ezt, annál könnyebb lesz megváltoztatnod a látásmódod és ha jobban megérted őt, sikeresebben oldhatod meg a helyzetet.
Ha hisztizik, valamit el szeretne érni
Dr. Klein egy tipikus példával magyarázza ezt a pontot. Egy hároméves kislány mindig rákiabált a liftben a barátságos szomszédnénire, hogy „Nem szeretlek!”. Szülei értetlenül álltak az eset előtt és mindig megdorgálták viselkedéséért, de kiderült, hogy a kislány azért volt frusztrált, mert kicsinek érezte magát a zsúfolt liftben és félelmét, bizonytalanságát vetítette ki a szomszéd nénire.
Minden értelmetlennek tűnő rosszaság és hiszti mögött áll egy valós frusztráció és mielőtt leteremtjük a gyereket, minden esetben érdemes előbb megpróbálni kideríteni, mi okozza a rossz viselkedést.
Egy kisgyerek mindig a jelenben él, ahol szeretve és biztonságban szeretné érezni magát és általában a legtöbb rosszaság abból fakad, ha ezt nem érzi.
Krakenimages.com/depositphotos.com
Nem a gyerek, hanem az agya a „felelős”
Még felnőttként is nehéz uralkodni az érzelmeinken, hiszen először érzünk és a józan eszünk csak később veszik át az irányítást. Egy gyereknél ez a „szűrő” még nem olyan fejlett, hiszen még keveset tapasztalt, keveset élt, így könnyebben engedik szabadjára érzelmeiket, aminek az eredménye sokszor egy tomboló hiszti.
Agyuk ilyenkor a zsigeri érzelmeiket még nem kontrollálja elég erősen azzal, hogy összeköti a higgadt, tárgyilagos gondolkodásért és érvelésért felelős résszel.
Ugyan ez a képességük gyorsan fejlődik, de több évnyi élmény és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy megtanulja a megfejelő önkontrollt, ezért kell vele türelmesnek lennünk. Ha belegondolunk, felnőttként is hányszor előfordul velünk, hogy elragadnak minket az indulatok -ó pedig tudjuk, hogy ez helytelen – már egyből jobban megértjük a gyerekünket.
Ismétlés a tudás anyja
Egy gyermek viselkedését sok száz és ezer élmény és tapasztalat alakítja. Ha például megijed valamitől és elkezd sírni, ne bagatellizáld el az érzéseit („Ugyan, ebben semmi ijesztő nem volt!”) ne szidd meg érte („Hagyd már abba a hisztit!”) és semmiképpen ne szégyenítsd meg, vagy nevesd ki („Nézd már, milyen kis anyámasszony katonája!”) mert ezzel a viselkedéssel nem arra kondicionálod, hogy legközelebb sikeresen kezelje a problémát.
Mondd azt neki, hogy igen, ez hangos/ijesztő/váratlan volt, megértem, hogy felzaklatott, de itt vagyok veled és biztonságban vagy.
Így legközelebb sokkal nyugodtabban viseli majd az ijesztő élményt és ez a tapasztalat egész életére pozitív hatással lesz.
Ha mégis ráripakodtál, tedd ezt
Ha ráförmedtél a gyerekre, de megbántad, hiszen valójában azért történt, mert fáradt és türelmetlen voltál, ne aggódj, ez minden szülővel előfordul. Ilyenkor ne legyen erős bűntudatod, hiszen olykor mindenkinél elszakad a cérna. Ha ez megtörtént, az a fontos, hogy utána hogyan közeledsz a gyerekhez.
A legjobb út az őszinteség.
Nyugodtan elmondhatod neki, hogy fáradt vagy és ezért csattantál fel és ezt legközelebb megelőzhetitek azzal, hogy te odafigyelsz a hangsúlyodra, ő pedig odafigyel arra, hogy rend legyen a szobájában (vagy bármi, ami miatt rákiabáltál). Így jobban megérti, miért történt a veszekedés és legközelebb egy picit jobban odafigyel ő is.