Miért bonsai?
A lakások egyik nagy hátránya, hogy amikor az ember kilép az erkélyre, vagy éppen az egyik szobából a másikba, akkor bizony a legtöbbször le kell mondani a fák látványáról. Jobb esetben is kénytelen beérni a betondzsungelben az életbennmaradásáért küzdő néhány növénnyel, melyet az ablakból nézegethet.
Azonban ha az ember kitartó, és megvan benne a kellő türelem, akkor nevelhet önmaga is fákat. Persze nem kell rögtön felhördülni, nem arról van szó, hogy egyre és egyre nagyobb cserepeket kell vásárolnunk, míg a végén odáig jutunk, hogy nemcsak mi, de lassan az erkély sem bírja el a súlyt. Ha szeretnénk, sok tanulással elsajátíthatjuk a bonsai nevelés japán művészetét.
Művészet?
Nem véletlenül nevezik ezeknek az apró fáknak a nevelését művészetnek. Akik kerttel rendelkeznek, azok jól tudják, hogy bizony sok odafigyelést igényel egy csemete, amíg meg nem nő. Természetesen a kifejlett növények karbantartása már nem igényel annyi időt, de a bonsai esetében ez nem igaz.
Egész egyszerűen azért, mert az aprónak nevelt fácskák sohasem kerülnek ki a kertbe, ahol olyan nagy gyökérrendszert növeszthetnének, hogy csak ritkán fogjon ki rajtuk a természet. A szobában vagy a kertben nevelt cserepes növények ezért fokozott odafigyelést igényelnek, ellenben a látványukkal minden törődést és gondoskodást kamatostul meghálálnak.
Miből lehet bonsait nevelni?
Szinte minden fás szárú nővény megfelel erre a célra, legyen szó fáról vagy cserjéről. Arra kell csak odafigyelnünk, hogy az adott növény milyen környezethez van hozzászokva. Gyönyörűen mutatnak bonsaiként az egzotikus, mediterrán vagy trópusi fajok is, de ebben az esetben a törődés, amit igényelnek fokozott.
Viszont folyamatosan díszítik a lakást, mivel ezeket a fákat nem ajánlatos a kertbe kirakni. A hazai növényállomány is alkalmas arra, hogy apró díszeket neveljünk belőlük. Ezeknek az az előnye is megvan, hogyha már elég erősek, akkor egy-két óvintézkedéssel megoldható az is, hogy a szabadban teleljenek át.
Hogyan készül?
Nem olyan ördöngösség egy bonsai kialakítása. Kicsi termetét annak is köszönheti, hogy a gyökerek rendelkezésére álló hely bizony véges, így az ég felé törő törzsnek is megvannak a határai.
Természetesen a gyönyörű, és jellegzetes formákat a fák nem maguktól produkálják. Ahhoz, hogy a nagy testvérek tökéletes kicsinyített mását kapjuk, gondos és rendszeres metszés szükséges, ezzel nem csak a kívánt formát tudjuk elérni, hanem azt is, hogy a lombkorona besűrűsödjön.
Az ágak elhelyezkedésének kialakítása is a mi feladatunk. Ha tehetjük, inkább súlyok és lekötözések segítségével igazítsuk a fát abba az irányba, amibe szeretnénk, de ha ez nem járható út, akkor forduljunk a drótozáshoz. Ebben az esetben használjunk réz, vagy alumínium drótot, és figyeljünk, hogy se túl lazán, se túl szorosan ne tekerjük a növény köré. A fémek segítségével formáljuk a fát, de fontos, hogy ne engedjük, hogy a drótok elszorítsák, vagy az élő dísz benője őket.
Végig ugyanabban a tálban?
Tulajdonképpen igen. Persze csak akkor lesz tökéletes a bonsai táljának a mérete, ha már elérte az a magasságot, amit szeretnénk. Amíg ez nem történik meg, addig folyamatosan nagyobb tálakra lesz szükségünk.
Az átültetést 2-3 évente meg kell tenni, mert ennyi idő alatt a gyökérzet teljesen benövi a rendelkezésére álló helyet. Ilyenkor a növényt kiszedjük és kiáztatjuk a kapaszkodó részből a földet, majd miután a fás részek megszikkadtak, visszavágjuk.
A tálba először egy réteg kavics kerül, hogy a vízelvezetés megfelelő legyen, majd viszonylag vékony rétegben föld. A bonsai folyamatos tápoldatozást és rendszeres öntözést igényel ahhoz, hogy sokáig gyönyörködhessünk benne.