Jöhet bármilyen új, modern technológia, a klasszikus, kézzel készült csodaszép kerámiáknak mindig is úgy gondoltam, hogy soha nem lesz párja. Mert amilyen tárgyak elkészítésébe egy ember komolyan beleteszi egyszerre a munkáját, idejét, kreativitását és lelkesedését, abból csakis olyan egyedi alkotások születhetnek, amelyek felbecsülhetetlen értékűek.
Pontosan ezt éreztem akkor is, amikor először megpillantottam Bedő Anikó, a Keramiko megálmodójának alkotásait, aki már közel 38 éve készít gyönyörű, különleges kerámiákat.
Honnan ered a kézműveskedés iránti szereteted?
Mint minden gyerek, én is szerettem a természetben felfedezni formákat, rajzolni homokba, sarat gyúrni, esőtócsákban figyelni a rajzolatokat, alkotni valamit a természetben talált kincsekből. Szerettem színezni, festeni és gyurmázni is, de zongorázni is tanultam, úgyhogy a művészetek közel álltak hozzám mindig. Így végül ének-zene gimnáziumban érettségiztem, ahol faliújságoztam, plakátokat terveztem rendezvényekre és pályázatokra. A pályaválasztáskor a grafikát és a kirakatrendezést választottam, de aztán rajztanárom javaslatára a keramikus pályára álltam, Kaposváron tanultam, majd egy kis inaskodás után saját műhelyt rendeztem be Pécsett.
Minek hatására döntöttél úgy annak idején, hogy belevágsz egy saját vállalkozásba?
Ebben a szakmában nem nagyon van lehetőség alkalmazottként elhelyezkedni, pláne, ha érzel magadban annyi alkotóerőt, hogy képes vagy megvalósítani az ötleteid. Nem egy-egy részfeladat megvalósítására vagy képes, hanem egészében látod az alkotás folyamatát. Egy művészléleknek amúgy jókora szabadság is kell, nem lehet igazán korlátok közé kényszeríteni, így egyértelmű volt, hogy belevágtam az úgynevezett egyéni vállalkozásba, immár 33 éve.
Mennyire teszi sűrűvé a mindennapjaidat, hogy egyszemélyes vállalkozást vezetsz?
A vállalkozás valóban egész embert kíván, nehéz szétválasztani a munkaidőt, a szabadidőt…. beépül a szokásaidba, az egyéniségedbe. A műhelyem a lakás alsó szintje, így szinte mindig a munkahelyemen vagyok. Meg kell szokni, de úgy érzem, nekem már életforma, munka és hobbi.
Mi az, ami manapság szerinted igazán szerethetővé teszi a kerámiázást?
Egyfajta meditáció, képlékeny önkifejezés, flow érzés, ahol szinte nincsenek határok, egyfajta játszótárs az agyag….Újragyúrható az agyag, visszatörölhető az íróka…bár a friss lendület teszi egyedivé és üdévé az alkotást, véglegesnek a kemencéből kikerülve mondható. A műhely lehet egészen pici is, a felszerelése talán kevesebb, mint egy asztalosé vagy autószerelőé, elérhetőbb a pályaválasztó fiatalnak. Személyiségformáló is, hisz az évek során egymást formálja az alkotó és a nyersanyag.
Milyen alapelvek szerint készíted a csodaszép alkotásaidat?
Hagyományos fazekas technikákat tanultam, így elsősorban korongolok, archaikus módon mindent úgy csinálok, mint ahogyan azt az elődeim is tették. A formavilágra és a mázazásra egyaránt igaz ez, ám szeretek elkalandozni, újításokkal is előállni. A tradíciót ötvözni a kortárs vonalvezetéssel, a forgástestektől eltérő lapedény technikával készült alkotásaim is vannak.
A simított agyaglapból „szabott” edény, rajzolt, vagy nyomott mintákkal a formavariáció is végtelen, és az így felépített tárgy lehet formabontóbb, pl. a modern fürdőszobákba, konyhákba készülő kiegészítők. A mottóm az az elv, hogy öröm készíteni, tehát öröm kézbe is venni… „örömbögrék mindennapra”.
Mit ajánlanál azoknak, akik maguk is ki szeretnék próbálni a kerámiázást?
Sok kitartást, türelmet először is, mert nem mindig jön elsőre a sikerélmény. Az agyag folyton változik, képlékeny, de sokszor jobban, s nem úgy, mint szeretnéd. Rengeteg megtapasztalás után nyugtázhatod, hogy igen, ilyesmit terveztem! A mázak, a kemence hőfoka, ezek egymásra hatása rengeteg variációt és változót rejt, amit próbálgatni kell. Ha a vállalkozás rögös útjára lépünk, akkor pedig az összes létező kompetenciára szükség lesz, legyen az egyéni vagy társas.
A kerámia elkészítése egy első lépés, de a piacra lépés egy külön világ. Erről több új fejezet is születhetne, a vállalkozás útvesztőiről, marketingről…stb. Szerencsés, ha sikerül harmonikus módon egyensúlyt tartani, meg tudsz maradni annak aki vagy, az elveid mentén…..tisztelet a fazekas elődeidnek és példa a jövő nemzedékének.
Mivel biztatnád az embereket arra, hogy olyan munkát, hivatást, hobbit válasszanak, amelyet valóban szeretnek?
Én valóban szerencsésnek érzem magam, mert tényleg azt csinálom, amit szeretek, ott, ahol szeretném. A végtelen kreatív szabadságot szeretem, semmivel nem cserélném le, mert folyamatosan tanít, beosztásra, önfegyelemre, empátiára, újfajta látásmódra, alkalmazkodásra, mely manapság nagyon jól jön. Az egész életformámra, értékrendemre is hat, amire azért büszke is vagyok.
Hogyan készülsz az idei karácsonyra, és milyen jövőbeli terveid vannak?
Terveim mindig vannak, szeretem az edénycsaládokat, amik összetartozhatnak, szetté lehet alakítani, praktikusak és egymással is társíthatók. Nemcsak különálló tárgyakat tervezek, hanem egyben egy üzenetet hordozó érzést is, az élet szépségével, törékeny mivoltával. Új dekorokon kísérletezek a festéssel és írókázással, új színekkel és variációkkal.
Az idei karácsonyra már októberben elkezdtem készülni, hiszen sok karácsonyi termékem is van, adventi koszorúk és apróságok, díszek, de az angyalkás bögre vagy az almasütő is ilyenkor népszerű. Remélem, hogy szentestén már minden együtt áll, és a tárgyak csak teszik a dolgukat: örömet adnak.
Nyitófotó: Keramiko