Egyértelműen idős lélekre vall, ha folyton elemzed önmagadat, cselekedeteid következményét. Te nem az az ember vagy, aki igába hajtja a fejét, vagy azt gondolja, hogy „nem számít”, mit csinál. Sokkal inkább azt számolgatod, kalkulálod, hogy ha te változtatsz valamin, akkor az milyen spirált indít el, és az évek során milyen hatalmas változásokat indít el a saját, és környezeted életében.
Állandóan analizálsz, mindig és mindenen gondolkodsz, de kivétel nélkül azt keresed, hogyan lehetne jobb az életed, hogyan tudnál úgy élni, hogy az részben maradandó legyen, részben viszont a lehető legkisebb kárt okozza a világunknak.
Képes vagy évekig csendben agyalni az élet nagy dolgain, viszont amikor megérnek benned ezek a gondolatok, akkor nem vagy rest másokat sem beavatni, hátha ők is változtatnak majd. Ettől akkor sem félsz, ha várhatóan elutasító lesz a fogadtatás. Egyszerűen nem érdekel, mások mit gondolnak rólad, hiszen annál sokkal erősebb az önérzeted, hogy ezzel foglalkozz.
