Ugyanakkor azt is sugallja, hogy az élet úgynevezett nagy kérdéseit mindenkor, minden korban újra és újra a tárgyalás, vizsgálódás középpontjába kell helyeznünk. Mi lehet ennek az oka? Meglehet: a nagy kérdések bár öröknek mondhatók, éppen azért gravírozódtak kérdésekként az emberbe, mert nem áll készen semmiféle „vegytiszta” válasz, recept, forma.
Minden kor gondolkodó emberei számára újraszülik magukat, önként a vizsgálódások fókuszába helyezkednek, tálcán kínálják fel önmagukat, hogy a korábbihoz képest több, pontosabb, az igazsághoz jobban közelítő részleteket tárhassanak fel magukról. Talán nincsenek is válaszok – legalábbis mindenki által elfogadottak, örökérvényűek – csak örök kérdések válaszlehetőségekkel. De honnan is tudhatnám? Talán tévedek…
Személyre szabott hiteink
Ennél a pontnál eszünkbe juthat az arra gondolok, abban hiszek, amiben akarok szabadsága (noha egyéni hitünk óhatatlanul ütközhet a többi ember vagy csoport hitével.) Olvass még a témában
Ebből tudhatod, hogy a kutyád nagyon boldog és kiegyensúlyozott életet él veled
„A kis naiv azt hitte, hogy vizsgázhat”- A férfi oktatók még ma is fölényeskednek a nőkkel
Ezek a legidegesítőbb tulajdonságaid csillagjegyed alapján – Igaz?
A numerológia szerint ma a szeretetteljes lezárás és az elengedés napja van
Amennyiben az utóbbi megközelítésből indulunk ki, úgy arra a következtetésre juthatunk, hogy nincs egyetlen hit, több hit van. Hogy hányféle? Tán éppen annyiféle, ahány ember gondolkodik a hit kérdéséről/problémájáról. Hogy aztán lesznek-e, vannak-e közös metszéspontok, azt a későbbi megfigyelések és a közös megegyezés (konvenció) világíthatja meg.
Valószínűleg létezik a hitnek objektív (tárgyilagos, pártatlan, részrehajlás nélküli) és szubjektív (azaz személyes, nem feltétlenül tárgyilagos) megközelítési módja, oldala egyaránt. Freud nézőpontját figyelembe véve mindehhez, a hit szubjektív és objektív aspektusát tekintve az ego a személyes hitet jelölheti, a hitet személyes kérdéssé teszi; míg a szuperego társadalmi alapokra helyezi a hitkérdést (a hit „eszközeit”, szimbólumait kulturálisan meghatározhatóvá formálja, melyek köré elveket, normákat, korlátokat épít).
