A hit mint emberi létigény
Paul Tillich filozófus szerint (A hit dinamikája c. írásában) kizárólag az embernek vannak szellemi természetű érdekei is. Mindez más élőlények számára nem áll rendelkezésre. Valóban nem látunk búslakodó, az élet értelmén, avagy értelmetlenségén töprengő zebrát, gazellát vagy éppenséggel pumát. Kognitív, esztétikai, társadalmi stb. érdekei csak embereknek lehetnek. Tillich hozzáteszi: a hitben mint az emberek végső létérdekében, mint a lélek legközpontibb aktusában minden egyesül, hiszen képes fölülemelkedni minden más aktuson (tetten, megnyilvánuláson).
Így a hit mint a személyiség központi aktusa: mozgatórugóként működik és a személyes aktusok, azaz „tettek” közül a legszemélyesebbé válik. Minthogy nem lehet kényszerű, így a szabadság ügyeként van jelen. A filozófus továbbmegy, mondván, hogy a hit szabad, ezért ebben a tekintetben a szabadság és a hit voltaképpen egy és ugyanaz.
