Szórakozás / Otthon

Kati és Bali kalandja – 2024 km, két keréken

Kati és Bali kalandja – 2024 km, két keréken

Barátaim, Kati (31) és Bali (35) hat Angliában töltött év után döntöttek úgy, hogy hazaköltöznek. Egy költözés – pláne ilyen sok idő után – mindig rengeteg szervezéssel és stresszel jár, ám ők korántsem a hagyományos módját választották a dolognak: úgy döntöttek, hogy a két és fél órás repülőút helyett inkább hazabicikliznek. Április 24-én indultak útnak, és május 19-én értek Sopronba, a 24 nap alatt pedig összesen 2024 kilométert tettek meg kétszer két keréken.

Hogy jött az ötlet, hogy hazatekertek? Előtte is sokat bringáztatok?

Kati: Előtte is szerettünk bringázni, de csak rövid, pár napos túrákon voltunk, és napi szinten bicikliztünk a városban. Nem emlékszem pontosan, honnan jött az ötlet, de már évek óta szerettünk volna valami ilyesmit csinálni, és most végre adott volt minden körülmény a megvalósításhoz.

Bali: Én évek óta járok gyalogtúrázni, többször voltam már a Pireneusokban és az Alpokban az öcséimmel. Szerettem volna Katival is egy hosszabb túrára elmenni, de ő utál gyalogolni, bringázni viszont szeret.

Mennyivel volt bonyolultabb megszervezni ezt az utat, mint egy sima költözést?

Bali: Miután minden felesleges dolgunktól megszabadultunk, még mindig maradt nagyjából hat köbméternyi cucc (bútorok nélkül), amit kénytelenek voltunk egy furgonnal hazaküldeni – ezt szerencsére az apukám és az öcsém közösen elvállalta, ezúton is köszönet nekik érte. Ezután három hétig laktunk még a szinte üres lakásban. Érdekes, hogy ebben az időszakban sem igazan hiányzott semmi az életünkből – ez picit elgondolkodtatott, hogy mennyire voltak fontosak azok a dolgok a dobozokban…

Kati: A hajvasalóm azért kicsit hiányzott… Maga a túra viszont igazából nem igényelt sok szervezést, mivel egy kiépített biciklis útvonalat követtünk, a Eurovelo 6-t. Ezt az interneten találtuk, amikor elkezdtük keresni a lehetséges útvonalakat. Az út legtöbbször ki volt táblázva, kempingek pedig végig voltak, nem foglaltunk le előre semmit.

Milyen speciális eszközök kellettek a túrára?

Bali: A túra előtt vettünk egy-egy három évszakos hálózsákot, melyek igen csak jó szolgálatot tettek, illetve önfelfújós matracokat is beszereztünk. Nem speciális bicajos ruhában tekertünk, de a kényelmes, lélegző sportruházat és nagyon jó minőségű esőruházat (cipő is!), valamint a biciklis kesztyű elengedhetetlen. A lehető legjobb biciklis táskákba ruháztunk még be. Ezek a dolgok elég drágák voltak, de még mindig a töredékébe került az egész, mintha mondjuk naponta szállodát kellett volna fizetni. Volt nálunk még egy kempingtűzhely is, ami nagyban megnövelte a komfortérzetet, akár egy kávéról, teáról vagy meleg levesről volt szó.

Mi volt még a táskákban?

Kati: Elsősorban ruhanemű: fejenként három napi alsónemű, egy ujjatlan, egy rövid és egy hosszú ujjú póló, egy melegebb pulóver, esőkabát, nadrág és cipő, leggings, strandpapucs, rövid es hosszú nadrág, fürdőruha, sál. Az étkezéshez használatos eszközök is mindig kéznél voltak: bögre, tányér, evőeszköz, főzőedény, kulacs.

Bali: Tisztálkodó szerek, elsősegély csomag, mosószer, túratörölköző, naptej, nagy teljesítményű akkumulátor a telefonok töltésére, szerelőkészlet és pumpa, szárítókötél, fejlámpa, pikniktakaró, könyv és napló, tablet – ezek voltak még a táskákban.

Hogy alakult pontosan az útvonal, milyen országokat jártatok be?

Bali: Átkompoztunk a csatornán az angliai Poole-ból a franciaországi Cherbourgba, onnan vonattal mentünk Toursig. Innen követtük a Eurovelo 6 vonalat Franciaországban a Loire, majd Svájcon és Németországon keresztül a Rajna mentén. Aztán a németországi Tuttlingentől a Dunát követve haladtunk Passaun át Bécsig, ahol végül letértünk az útvonalról, és Sopronba tekertünk, az öcsémékhez.

Általában hogyan telt egy napotok, mennyit tekertetek?

Bali: Átlagban 70-80 km-t mentünk egy nap, a rekord 150 km volt, a negatív rekord pedig 35 km, egy hegyes szakaszon. Általában reggel 7-kor keltünk, megmosakodtunk, megreggeliztünk, összepakoltuk a sátrat, majd 9-10 között útnak indultunk. Amikor találtunk egy nagyobb boltot, próbáltunk úgy bevásárolni, hogy legyen elég kajánk másnap reggelig, ami nem volt olyan egyszerű, mivel ötször ettünk naponta, és nem keveset.

Kati: A nap nagy részében tekertünk, szebb helyeken megálltunk nézelődni, enni. Este 7-8 körül táboroztunk le, szerencsére szinte mindig könnyen tálaltunk kempinget. Volt, hogy este még bementünk egy-egy városba vacsorázni, nézelődni, iszogatni. Altatni nem nagyon kellett minket…

Voltak mélypontok, ha igen, mikor?

Bali: Nálam nem volt mélypont. Mielőtt elindultunk, nem hittem, hogy végig fogjuk tekerni az egészet, benne volt a pakliban, hogy vonatra szállunk, de ahogy haladtunk előre, egyre biztosabb lettem benne, hogy végig tudjuk csinálni.

Kati: Nekem kb. a felénél volt a mélypont – akkor úgy éreztem, elfogytak a tartalékaim, de aztán pár nap után visszatért az energiám. Szerintem igazából ezt bárki meg tudja csinálni, ha elég elszánt, végül is mindenki maga dönti el, hogy mennyit teker egy nap, és milyen gyorsan.

Mi volt a legérdekesebb élményetek útközben, és mi okozta a legnagyobb nehézséget az út során?

Bali: Ez alatt a 24 nap alatt gyönyörű helyeken jártunk. A francia szakaszon szinte végig a csatornák mentén tekertünk, kiépített úton, de mégis a természetben. Németországban a Duna menti városok (Ulm, Ingolstadt, Regensburg) szépsége fogott meg, és nagyon tetszett a Weltenburgi apátság is – itt főzik a világ legrégebbi apátsági sörét. Ausztriában hatalmas élmény volt a hegyek között kanyargó Duna mentén tekerni, az út pedig nem volt megerőltető ezen a hegyes szakaszon sem, jól kiépített aszfaltúton mentünk. Különösen tetszett még a két borvidék, amit meglátogattunk, a franciaországi Burgundia és az osztrák Wachau vidéke. Nehézséget az okozott, hogy nem igazán tudtuk hova rakni a kaját, amit naponta vásároltunk, legközelebb egy plusz üres táskát kell vinni erre a célra.

Kati: Nehéz egy élményt kiragadni… De például számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyien vágnak bele ilyen túrába – találkoztunk nyugdíjas nénikkel és kisgyerekes családokkal is. Nekem talán az volt a legmeghatározóbb az egészben, hogy minden értelemben kiléptem a komfortzónámból, a fizikai teljesítményen túl magam mögött hagytam a napi rutint. Nagyon felszabadító érzés volt, hogy nem tudtam, mit fogok látni aznap, hol ér majd az este.

Ha valaki kedvet kap tőletek, mit tanácsoltok neki?

Bali: Nyugodtan vágjon bele, csak elszántság kell hozzá, na meg idő, és némi pénz. Ha valakinek nincs elég ideje, részenként is meg lehet csinálni. Az osztrák szakasz nagyon jó lehet első túrának, gyönyörű és könnyű. Az anyagiakból sokat le lehet faragni, ha valaki bevállalja a vadkempingezést, a Warmshowers.org nevű oldalon pedig lehet találni bicikliseket világszerte, akik szívesen fogadnak vendéget.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást