Sokszor azonban túl nagy árat fizetnek az így vállalt rossz kapcsolatokért. De mégis mi az oka ennek, és honnan lehet felismerni a kapcsolatfüggőségben szenvedő embert?
A kapcsolatfüggőség okai
Egyik tipikus ok, hogy az érintett személy fél a felelősségtől. Ez azt jelenti, hogy nem mer önálló, felelősségteljes döntéseket hozni és vállalni annak következményeit. Ezért nem mer a kapcsolatból sem kilépni, hiszen akkor a család, esetleg gyerekek, de akár csak az önálló élet vezetése mind az ő nyakába zúdulna. Tipikus jel az ilyen személyiségre, hogy máshol, akár a legkisebb kérdésekben sem mer felelősséget vállalni, inkább elmenekül a szituáció elől.
Másik tipikus ok az érettség hiánya. Aki nem mer felnőni, nem mer felelősséget vállalni és pánikszerűen fél attól, hogy egyedül marad, az nem társat fog választani magának, hanem apa- vagy anyapótlékot. Az ilyen személyek sajnos általában maguk alakítják úgy az életüket, hogy előbb vagy utóbb a kapcsolaton belüli egyenrangú felekből főnök és beosztott váljon. Szülőknél természetes, hogy bármilyen hibánk ellenére is önzetlenül szeretnek és elfogadnak minket, de hiba lenne ugyanezt elvárni a párunktól is.
A gyermekkori traumák, hibás szerepek is okozhatnak kapcsolatfüggőséget felnőtt korban. Ha egy szülő nem mutatott elég szeretete a gyermeke felé, vagy épp ellenkezőleg, túl szorosan tartotta maga mellett, akkor könnyen lehet, hogy az így felnövő gyerekek felnőtt korukban hibásan ítélik meg a kapcsolatokon belüli határokat. Jellemző ilyenkor, hogy a kapcsolatfüggő túl erős kötődést keres mindenben, amire vagy távolságtartással reagál a másik fél, vagy előbb utóbb visszaél vele.
Jellemző ok az anyagi biztonság megszűnésétől való félelem is. Nagyon sokan mondják, hogy nem tudják eltartani magukat, ezért inkább párjukkal maradnak. Egyik legjellemzőbb kifogás a kapcsolatfüggés álcázására.
Ugyanígy ok lehet a kényelemre, változatlanságra való vágyakozás, más szóval az újdonságtól való félelem. Gyakran előfordul, hogy az emberek annyira megszokták már az életüket egyfajta kerékvágásban, hogy el sem tudják képzelni, hogy máshogy jobb lehet. Kényelemből, lustaságból inkább maradnak a régi, egyértelműen rossz, de akkor is megszokott környezetükben, mint hogy vállalnák a kockázatát annak, hogy egy új helyzetben új problémákat kell majd megoldani.
Árulkodó jelek
Alárendelt szerep, önbizalomhiány
Aki nem tartja magát képesnek önállóan is boldogulni, az akaratlanul is olyan helyzetbe hozza párját, hogy az alárendelje őt.
Ilyen esetben az alárendelt ember ráadásul nem szól vissza, ha valami sérelem éri, nem képviseli a saját érdekeit, így alárendeltsége tovább fokozódik. Hosszú távon valószínűleg szinte senkinek sem jó alárendelt szerepet betölteni egy kapcsolatban, így előbb utóbb az ilyen helyzeteknek súlyos lelki sérülések a következményei.A kapcsolatfüggők értelemszerűen alacsony önbizalommal rendelkeznek. Nem tudják elképzelni, hogy valaki szívesen van velük, és persze a szívük mélyén érzik, hogy jelenlegi kapcsolatuk is távol van a tökéletességtől. Ilyenkor még lehet, hogy nem kapcsolatfüggésről, inkább csak sérült önértékelésről van szó. Célszerű szakember segítségét kérni, hogy az önbizalmunk egy egészséges szintre emelkedjen, ez megmenthet bennünket a komolyabb hibák elkövetésétől.
Agresszió
Aki alárendeli magát párjának, kiszolgáltatja magát és egyértelművé teszi számára, hogy alárendelt szerepben érzi magát, azzal gyakran megesik, hogy párja először még támogatóan viselkedik, később azonban ő maga is elhiszi felsőbbrendűségét, és hatalmaskodni, uralkodni kezd a másik felett. Ez nagyon sok esetben akár agresszióig is elmehet. Ez már egyértelmű jel arra, hogy az alárendelt fél nem mer kilépni a kapcsolatból, és akár az agressziót is elfogadja, csak a kapcsolat megmaradjon.
A kapcsolatfüggőség ellen
Először is az önbizalmát kell helyreállítani az illető embernek. Reálisan kell látnia a fontosságát, szerepét, lehetőségeit. Így gyakorlatiasabban tudja felmérni, hogy pontosan milyen lehetőségei vannak az önálló életre, és mik azok a problémák, amikre ténylegesen számíthat majd. Az ilyen problémával küzdő emberre jellemző, hogy a változást csak negatívumot hozó dolognak tartja, ráadásul ezeket a negatív dolgokat túlértékeli. Ezért fontos, hogy reálisan vizsgáljuk meg a lehetőségeket.
A legfontosabb viszont, hogy mindenki a maga életéért felelős. Kár elvárni másoktól, hogy megoldják a mi gondjainkat, hiszen nem csak hogy az a mi feladatunk, de valószínűleg mi tudjuk a legjobban azt is, hogy milyen megoldás a legmegfelelőbb számunkra. A legmegfelelőbb pedig szinte iztos, hogy nem a kapcsolatfüggőség.