Már kisiskolásként arra törekszünk, hogy a felnőttek partnerként kezeljenek, ne csak kajla gyerekként. A tinédzser évek felé hajlamosak vagyunk elhinni, hogy már pontosan tudjuk mi az élet értelme és tulajdonképpen a zsebpénzen kívül nem is igazán tudunk igazi okot arra, hogy miért élünk együtt felnőttekkel. Bár gondolhatnánk, hogy az évek múlása hozza meg az elismerést, sokszor ez önmagában édeskevés.
Kis felelősség
Egyértelmű jele, ha valakit komolyan vesznek, hogy kellő felelősséget ruháznak rá. Meghatározó, nagy projekteket osztanak rá a munkában és a magánéletben is. Ezzel szemben, ha valakit egyáltalán nem vesznek komolyan, nem kap hatalmas megoldandó feladatokat. Ez lehet, hogy megnyugtató, mert nem kell felelősséget vállalni, majd ezzel az esetleges bukást, de azt is jelenti, hogy a környezet nem veszi komolyan az illetőt. Lehet, hogy képességeiben kételkednek, de az is lehet, hogy csak hozzáállásában. Mindkét esetben a másik oldal dolga bizonyítani, hogy igenis rátermett a feladatra.