A koronavírus miatti elszigeteltség nem csak az egyedülállókból válthat ki magányt.
Szingliként
Egyedülálló nőnek lenni a mai napig kissé „megbélyegzett” helyzet, annak ellenére, hogy a csapból is az folyik, mennyire ünnepli a társadalom az „erős, független nőket”. A magányos hölgyeknek mindig azt tanácsolják, hogy járjanak el, mozduljanak ki, hogy minél több emberrel találkozzanak és társaságban legyenek. Így növelhetik esélyeiket arra, hogy megismerkedjenek valakivel. Természetesen ez a kijárási tilalom és a szórakozóhelyek bezárása miatt most lehetetlen.
Az egyetlen hasznos dolog, amit ilyenkor tehet az ember nem más, mint az, hogy – mások helyett – elkezdni önmagát szeretni.
Idősként
Az idősek szintén magányosabbak a szokásosnál, hiszen a család – az ő biztonságuk érdekében – nem látogathatja őket. Sok idős ember elmegy sétálni a parkba, vagy rendezgeti otthonát, de az embert akkor is kínozza a magány, ha közben tevékeny. A megoldás a mindennapos kapcsolattartás a családdal, videócseten, vagy legalább telefonon keresztül. Ha máskor nem is, ebben az időszakban legyen rendszeres a mindennapos beszélgetés, így az öregeknek van mit várnia.
Egyedülálló szülőként
Gyermekét egyedül nevelő anyának lenni alapesetben sem könnyű, de a világjárvány újabb kihívások elé állítja őket. A nagyszülők segítségéről – az ő védelmükben – le kell mondani, az iskola bármelyik nap bezárhat. Ekkor kezdődhet elölről az otthoni tanítás gyötrelme, ami pláne szuperhőst igénylő feladat abban az esetben, ha anya is kénytelen otthonról dolgozni.
Nem csoda, ha ilyenkor egy nő úgy érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok és teljesen magára van hagyva ebben a helyzetben. Legtöbbször ezek az anyák nem is mernek segítséget kérni. Egy párt nehezen lehet ugyan pótolni, de a család és a barátok támogatására számíthatunk.