A legjobb mondatod már megszületett… csak nem akkor, amikor kellett volna. Ott állsz egy vita közepén. Érzed, hogy van benned válasz, de valahogy nem jön ki. Egy félmondat, egy kínos csend, és már tovább is sodródik a helyzet. Később viszont, teljes nyugalomban, hirtelen minden összeáll. Pontosan tudod, mit kellett volna mondani és jön a jól ismert érzés: bosszankodás, újrajátszás, és a gondolat, hogy nem hiszem el, hogy leblokkoltam.
A pillanat, ami valójában nem dönt semmiről
Sokszor úgy képzeljük, hogy egy vita sorsa azon múlik, ki tud azonnal erősebbet mondani. Mintha a gyorsaság és a jól időzített mondatok döntenének mindenről. Csakhogy közben pont az történik, ami ezt megnehezíti, a feszültség átveszi az irányítást. Ilyenkor az agyunk nem tisztán működik, hanem inkább reagál, mint gondolkodik. Az érzelmek előrébb kerülnek, a logika háttérbe szorul.
Nem arról van szó, hogy nincs bennünk jó válasz, egyszerűen csak nem tudjuk kimondani abban a pillanatban.
A vita intenzitása beszűkíti a figyelmet, és pont attól foszt meg, amire a legnagyobb szükségünk lenne, a nyugodt, átgondolt gondolkodástól. Olvass még a témában
