A legelső tüntetésre alig néhány tucat ember gyűlt össze Stefánia úton. Alig fordultam be a sarkon, a két iráni ismerősöm máris észrevett, és integetni kezdett. Kedves srácok, gyakran járunk egy társaságba, de nem vagyunk igazán közeli barátok. Most mégis mindkettő szó nélkül átölelt.
Szeptemberben a hatóságok letartóztattak Iránban egy 22 éves lányt, Masha Aminit, mert úgy ítélték meg, hogy nem megfelelően hordja a hijabját, és túl sok látszik a hajából. A lányt az úgynevezett erkölcsrendőrök ezután egy központba vitték, ahol olyan súlyosan bántalmazták, hogy Masha kómába esett. Néhány nappal később belehalt a sérüléseibe.
Masha halála után országszerte tüntetések robbantak ki Iránban. Az emberek az utcára vonultak, a nők pedig a rendőrsorfalakkal szemben állva levették a hidzsábjaikat. Utóbbi olyasmi, aminél sokkal kevesebbért is meg lehet halni az országban.
Rengeteg áldozat, korlátozott hírek az iráni helyzetről
A tüntetésekre a válasz azonnali és elképesztő brutalitás volt, a halottak számár csak megbecsülni lehet. A hivatalos iráni adatok szerint 41-en, de becslések szerint több mint 70-en is lehetnek azok, akik meghaltak. Egy fiatal lányt azért lőttek le, mert a rendőrök felé lépegetve copfba fogta a haját, amit a felfegyverzett erők fenyegetésnek éltek meg. Az áldozatok között feltehetően gyerekek is vannak, legalábbis, az egyik kijutott videóban az hallható, ahogyan egy férfi azt kiabálja: „Csak egy gyerek! Gyerekekre lőttök!”
A hírek azonban nehézkesen jutnak ki az országból, miután a tüntetések kirobbanása után nem sokkal egész Iránban lekapcsolták az internetet.
„Nem tudom azóta elérni az anyukámat. Egy olyan városban lakik, ahol aktívak az összecsapások, és két napja nem tudok kapcsolatba lépni vele” – mondja már a tüntetésen az egyik iráni ismerősöm.
„De biztonságban van?” – kérdezem tőle.
„Remélem” – feleli. „Nem tudom.”
A félelme teljesen jogos: az irániak már tudják, hogy amikor az országban lekapcsolják az internetet, megakadályozva, hogy a hírek ki-be jussanak, az rendszerint a korábbiaknál is nagyobb brutalitás kezdetét jelöli.
A tüntetések ellenére a brutalitás nem csitult
A Stefánia úton, az Iráni Nagykövetség előtt állók az öklüket rázva skandálják perzsául a „Szabadság” és a „Megöltétek a testvérünket” szavakat. A nagykövetség kapuja zárva marad, az ablakokon minden redőny leeresztve, csak a kerítés fölötti kamerák mozognak folyamatosan. Az épület előtt kordonok állnak, még a kerítéshez sem léphetnek oda a tüntetők. A kordonokat viszont teletűzdelik virágokkal és Masha Amini, valamint a hatalom többi áldozatának fényképeivel.
A tüntetők közül egyszer csak előlép egy fiatal lány, és a magasba emeli saját, levágott haját. Két vastag, fénylő, barna varkocs. A lány aztán a kordonhoz lép, és felköti rá a tincseket – egyértelmű az üzenet. Ha úgy gondoljátok, hogy a nők haja olyan fegyver, olyan fenyegetés, aminek a látványáért is az életükkel kell fizetniük, hát tessék, rettegjetek!
A legelső tüntetések óta hetek teltek el, és míg Iránban a brutalitás egyre fokozódik, addig a világ minden táján sorra szerveződnek a szimpátiatüntetések. Nemrég a teheráni műszaki egyetemet vették körbe a hatalom fegyveres erői, és nyitottak tüzet az ott tüntető diákokra. A 2019-es zavargások idején is hasonló történt, akkor a diákokat a tetőre vitték, és a mélybe hajították őket.
Iránban pedig továbbra is sokan mennek az utcára, nők égetik el a hidzsábjukat és sokan vágják le a hajukat tiltakozásul, még akkor is, ha tudják, hogy ezért jó eséllyel az életükkel fizetnek majd. Egy Instagramra kikerült fotón például a felirat szerint egy fiatal lány áll a tüntetés közben meggyilkolt édesanyja sírja mellett, hidzsáb nélkül, leborotvált fejjel, kezében tartva a levágott haját.
Mivel tudsz segíteni az iráni nőknek?
Elképesztő ezeknek a nőknek és férfiaknak a bátorsága. Ehhez képest nekünk nagyon, nagyon keveset kell csak tennünk. Gyakorlatilag semmit sem kockáztatnunk azért, hogy segítsük a harcukat, és Iránban megdőljön az elnyomó hatalom. „A ti országotok egy demokrácia, itt a kormánynak azt kell lennie, amit az emberek akarnak” – mondja az itt élő iráni ismerősöm. „Hatalmas segítség, ha e-mailt írsz a saját parlamenti képviselődnek, és azt sürgeted, hogy az országod szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, és küldje haza a nagyköveteket.”
De az is nagyon, nagyon sokat jelent, ha csak megosztod a híreket, ha használod a #mashaamini és az #iranprotest hashtageket.
„Sokszor halljuk, hogy képmutató dolog csak posztolgatni egy ügyről, mert az nem hoz valódi változást, de ebben az esetben egy tényleg sokat jelent. Az egyetlen esélyünk, ha a világ figyel ránk, és mellénk áll ebben a küzdelemben. Az iráni tüntetők azonban csak nagyon nehezen juttatják ki az üzeneteiket. Te viszont lehetsz a hangunk. Te is tehetsz róla, hogy ne maradjunk magunkra, hogy ne maradjanak magukra az iráni nők.”