Külső hatások
A Nap elektromos természete bizonyított, modellezhető, laboratóriumban már sikerült előállítani mesterséges napot. A Nap aktivitása laikus szemlélőként egyenletesnek és állandónak tűnhet, a valóságban azonban ez gyakorlatilag napról napra változik. Az utóbbi időben gyakran tapasztalhatók meglehetősen intenzív sugárzással bíró napkitörések is. A Föld mágneses mezejét folyamatosan ostromolja a Naptól érkező elektromos töltésű napszél, amit a Föld körüli sugárzási övezetben cirkuláló elektromos áramok torzítanak.
A naptevékenység erősödése és csökkenése nem marad észrevétlen a Föld számára. A klímánkban bekövetkező markáns lehűlési események a kutatók szerint összefüggésbe hozhatók azokkal az időszakokkal, amikor csak alacsony számban figyeltek meg napfoltokat, például a Maunder-minimum és a Dalton-minimum idején.
Míg a Nap erőteljesebb tevékenykedése – a Maunder minimum után – 1728-ban, mintha „influenzahullámot” indított volna el. Az akkori csúcsot 1738-ban érte el. Ekkor szintén megnőtt az influenzás esetek száma világszerte, az emberek és az állatok között is. Ez a 10 évig tartó járvány kb. 2 millió emberéletet követelt. Aztán 1743-ban lesújtott a következő járvány. Az évszázad végén az orvosok még eléggé tanácstalanul álltak és próbálták kideríteni az okokat. Olvass még a témában
Vajon a napkitörések csak úgy véletlenszerűen történnek, vagy esetleg mi váltjuk ki a keletkezésüket? Ahhoz kétség sem fér, hogy a Nap hatással van a földi életre, de megeshet, hogy ez nem csupán egyirányú folyamat, tehát a Földnek is lehet hatása a Napra és akár az univerzum többi részére is.
