Ez az érzés manapság rendkívül gyakori jelenség a nők és a férfiak körében is. Sőt, a jelenségnek mára neve is van, úgy hívják, hogy imposztor-szindróma!
Mi is az az imposztor-szindróma?
Az imposztor-szindróma számtalan sikeres ember életét megkeseríti, többek között Kate Moss, Emma Watson és Tina Fey is gyakran találkozik ezzel a jelenséggel. Az imposztor-szindrómás nem hisz a saját sikereiben, érdemeit pedig csupán a vakszerencsének tulajdonítja, és retteg attól, hogy egy nap leleplezik. A kifejezést 1987-ben alkották meg Pauline Clance és Suzanne Imes klinikai pszichológusok, utalva ezzel arra, hogy nagyon sok tehetséges ember nem ismeri el saját teljesítményét és egyfajta csalónak hiszi önmagát.
Kiket érint?
Fontos, hogy az imposztor-szindróma nem egy mentális betegség, sokkal inkább egy olyan modern kori jelenség, mely azokat sújtja leginkább, akiknek a munkája időről-időre egy szubjektív közönség felülvizsgálata alá kerül. Ebbe a körbe tartoznak például azok, akik kreatív munkát folytatnak, írással, tervezéssel, előadó művészettel, esetleg marketinggel foglalkoznak. Ezek a szakemberek folyamatos ellenőrzés alatt állnak, és csak akkor érzik értékesnek a munkájukat, ha pozitív visszajelzést kapnak a közönségtől.
De a probléma ugyanúgy sújtja a pályakezdőket és a főiskolai hallgatókat is, akik úgy érzik, nem érdemlik meg a sikert, mert még nincs annyi tapasztalatuk, mint idősebb kollégáiknak. A jelenség emellett nagy mértékben megfigyelhető a tudomány területén dolgozó nők körében is. Mivel a nők a tudományos területeken még mindig alulreprezentáltak, azok, akik ebben a szegmensben tevékenykednek, úgy érzik, nagy a nyomás rajtuk, hogy bizonyítsanak, sőt nem érzik magukat odaillőnek akkor sem, amikor jelentős eredményeket érnek el.
A nők ebben is mások, mint a férfiak
Tudományos kutatások szerint a nők hajlamosak belső okoknak tulajdonítani a hibáikat, míg a férfiak inkább a külső körülményekben keresik a probléma forrását. Dr. Valerie Youngnak az imposztor-szindróma egyik elismert szakértőjének van erre egy nagyon jó, hétköznapi példája. A nő felpróbál egy nadrágot, ami kicsi rá és azt mondja: „Biztosan kövér vagyok!” Majd felpróbálja az egy számmal kisebb nadrágot a férfi is, akinek így szól a következtetése: „Biztosan valami gond van ezzel a nadrággal!”
Ennek következtében érthető, miért a nők szenvednek jobban az imposztor-szindrómától. Mi ugyanis legtöbbször önmagunkban keressük a hibát, és egymással is nagyon kritikusak vagyunk. Ahhoz tehát, hogy az önbizalom terén változás következzen be, elsősorban azon kellene változtatnunk, ahogy nő társainkhoz viszonyulunk, és inkább támogatólag, mintsem elítélőleg kellene fellépnünk.
A megoldás?
A pszichológus szerint az első lépés az önbizalom felé, hogy elfogadjuk: nem kell mindent tudnunk! A nők ugyanis gyakran állítanak maguk elé teljesíthetetlen elvárásokat, ezzel pedig gazdag táptalajt biztosítanak az imposztor-szindrómának.
Az örök tökéletesség fenntarthatatlan, éppen ezért a nőknek meg kellene tanulniuk elengedniük a tökéletesség iránti vágyukat, és helyette ünnepelni a már meglévő erősségeiket.
Kezdd el megfigyelni a körülötted lévő magabiztos embereket, és modellezd le a viselkedésüket! Az önbizalom is olyan, mint minden más, kellő gyakorlással és elszántsággal elérhető. Az imposztor-szindróma leginkább teljesítményértékelés során kerül leginkább felszínre, olyankor, mikor a legsebezhetőbbnek érzed magad a munkahelyeden. Koncentrálj a munkád azon részére, amit szeretsz csinálni, így átprogramozhatod az agyadat, és bebizonyíthatod magadnak, hogy igenis jó vagy abban, amit csinálsz!
Fordíts időt arra, hogy megünnepeld a sikereidet és az erősségeidet, és ne állíts magad elé irreális célokat. Írd le az erősségeidet illetve képességeidet egy lapra akár mások, akár saját tapasztalataid alapján. Ez egyfajta „győzelmi lista”, melyet bármikor elővehetsz, ha elbizonytalanodnál, emellett segítségével reálisabban láthatod önmagadat. Ha stresszes időszakot élsz meg a munkában, gondolj az eddig elért eredményeidre, ezek majd erőt adnak az új megpróbáltatásokhoz.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!