Ez az érzés manapság rendkívül gyakori jelenség a nők és a férfiak körében is. Sőt, a jelenségnek mára neve is van, úgy hívják, hogy imposztor-szindróma!
Mi is az az imposztor-szindróma?
Az imposztor-szindróma számtalan sikeres ember életét megkeseríti, többek között Kate Moss, Emma Watson és Tina Fey is gyakran találkozik ezzel a jelenséggel. Az imposztor-szindrómás nem hisz a saját sikereiben, érdemeit pedig csupán a vakszerencsének tulajdonítja, és retteg attól, hogy egy nap leleplezik. A kifejezést 1987-ben alkották meg Pauline Clance és Suzanne Imes klinikai pszichológusok, utalva ezzel arra, hogy nagyon sok tehetséges ember nem ismeri el saját teljesítményét és egyfajta csalónak hiszi önmagát.
Kiket érint?
Fontos, hogy az imposztor-szindróma nem egy mentális betegség, sokkal inkább egy olyan modern kori jelenség, mely azokat sújtja leginkább, akiknek a munkája időről-időre egy szubjektív közönség felülvizsgálata alá kerül. Ebbe a körbe tartoznak például azok, akik kreatív munkát folytatnak, írással, tervezéssel, előadó művészettel, esetleg marketinggel foglalkoznak. Ezek a szakemberek folyamatos ellenőrzés alatt állnak, és csak akkor érzik értékesnek a munkájukat, ha pozitív visszajelzést kapnak a közönségtől. Olvass még a témában
De a probléma ugyanúgy sújtja a pályakezdőket és a főiskolai hallgatókat is, akik úgy érzik, nem érdemlik meg a sikert, mert még nincs annyi tapasztalatuk, mint idősebb kollégáiknak. A jelenség emellett nagy mértékben megfigyelhető a tudomány területén dolgozó nők körében is. Mivel a nők a tudományos területeken még mindig alulreprezentáltak, azok, akik ebben a szegmensben tevékenykednek, úgy érzik, nagy a nyomás rajtuk, hogy bizonyítsanak, sőt nem érzik magukat odaillőnek akkor sem, amikor jelentős eredményeket érnek el.
