A világ már egyáltalán nem ugyanolyan, mint amikor a szüleink elkezdték a karrierjüket – sőt, már arra sem hasonlít, mint amikor mi kezdtünk. Ma már egy új nemzedék formálja a munka világát. A kérdés csak az: mennyire lesz ez jó nekünk?
Amennyiben a home office-ból végzett együttműködéseket, projekteket lehet közös munkának hívni, annyiban én is együtt dolgozom olyan fiatalabb kollégákkal, akik Z generációsok. Az én tapasztalatom nem negatív velük kapcsolatosan: azt látom, hogy egyáltalán nem lusták, távolról sem felelőtlenek, sokkal inkább pontossággal, fókuszáltsággal és következetességgel dolgoznak. (Érződik, hogy ez az érdekük nekik is.)
Ugyanakkor láthatóan törekszenek arra, hogy az ébren töltött idejük ne csak a munkáról szóljon: fontos nekik, hogy a magánélet, a testi-lelki egészség, és az önmegvalósítás se szoruljon háttérbe. Ez viszont az én szememben nem hiányosság vagy hátrány, hanem jóval inkább követendő példa. Olvass még a témában
Az utóbbi években sok mindent megéreztünk: volt itt világjárvány, digitalizáció, gazdasági instabilitás és beköszöntött az AI világa.
Ezek a tapasztalatok ráébresztették a Z generációt – és minket is –, hogy a hagyományos munkahelyi normák, mint amilyen a „betegen is dolgozni kell” és a „mindig el kell érnie a főnökömnek” már egyre kevésbé elfogadhatóak.
Egy friss, 2025-ös amerikai felmérés pl. megmutatta, hogy sok fiatal már egyáltalán nem tartja dicséretesnek, ha valaki betegen is dolgozik. Azok a kollégák, akik bejárnak hőemelkedéssel, lázasan, már nem kapják meg az önfeláldozó vagy a dicséretes jelzőt, sokkal inkább felelőtlennek titulálják őket.
De nem csupán a betegség a változás oka
A Z generációnak különösen fontos a rugalmasság, ami nem feltétlenül jelent állandó otthoni munkát, de a fiatalok egyértelműen előnyben részesítik a hibrid modellt, mert az az időbeosztásuk szabadságával jár együtt. Lényeges szempont számukra az autonómia is, vagyis az, hogy saját döntéseik legyenek a munkastílusukról, a tempójukról, az eszközeikről – és alighanem ezen a területen van a legtöbb összeütközésük a kollégáikkal.
De mielőtt erre rátérnénk, emeljük ki a mentális jóllétet, mert a Z generációsoknak alapvető, hogy figyelembe veszik saját és mások érzelmi állapotát, továbbá igyekeznek mérsékelni a stressz és a kiégés veszélyét is.
Mindezek mellett olyan cégeknél akarnak dolgozni, akiknek fontos a fenntarthatóság, a társadalmi felelősségvállalás, valamint az egyenlőség.
Nem véletlen, hogy a kutatások sorra azt mutatják, hogy a Z generációs munkavállalók hajlandóak áldozni még a fizetésükből is abban az esetben, ha kevesebbet kell bejárniuk az irodába vagy, ha rugalmasabb munkaidőt kapnak. Cserébe – a felmérések szerint – nagyon keményen oda tudják tenni magukat akkor, ha értelmesnek vélik a munkájukat, és úgy érzik, hogy megbecsülik, hallgatnak rájuk.
Az elmúlt évek felgyorsítottak olyan elvárásokat, amelyek már korábban is kezdtek megfogalmazódni mindannyiunkban – ezek persze kihívást jelentenek a munkaadóknak is. Hogyan lehet összehangolni a vállalati elvárásokat azzal, hogy a fiataloknak szükségük van szabadságra, változatosságra, kézzel fogható eredményekre? És hogyan lehet fenntartani a kollaborációt, a csapatmunkát, miközben sokan távol vagy részben távol dolgoznak?
