És mit jelent mindez nekünk, többieknek?
A Z generáció törekvései kétségtelenül jó irányba mutatnak: egészségtudatosabb, emberibb munkahelyeket eredményeznek. De nem szabad elfelejteni, hogy most egy átmeneti korszakban élünk.
A legtöbb munkahelyen még nem a Z generáció ül vezető pozíciókban, így az új normákhoz való alkalmazkodás terhe sokszor az idősebb generációkra hárul. Ők azok, akik „tartják a frontot”, ha valaki szabadságon van, ők azok, akik beugranak, ha a fiatalabb kolléga nemet mond a túlórára, és ők azok, akik gyakran a régi beidegződések szerint próbálják a tempót diktálni – miközben már érzik, hogy a világ más irányba halad.
A Z generáció sokszor kifejezetten csapatjátékosnak mondható, de máshogyan, mint ahogy azt mi megszoktuk. Nem a „mindenki bent marad addig, amíg kész nincs” típusú összetartásban hisznek, hanem abban, hogy mindenki tegye bele a maga részét, de közben maradjon önazonos, kiegyensúlyozott és egészséges.
Az együttműködés a fiatalabbak életében inkább projektalapú, célorientált, nem hierarchián nyugvó lojalitás. Ez viszont az idősebb kollégáknak hűvösnek, tiszteletlennek vagy önzőnek tűnhet – pedig valójában egy újfajta határhúzásról szól. Olvass még a témában
Mutasd az arcod, megmondom ki vagy! – Arcod elárulhatja személyiségedet
„Kellett ezeknek külföldre utazni, hogy balesetet szenvedjenek… úgy kell nekik!” Az irigység nyomában
Melyik a legritkább születésnap és hányan születtek aznap, mikor te is? Itt tudod megnézni!
A szerelmes kolléganő nem áll le, ezen mulat az iroda – férfiak mi a kettős mérce durva példája?
A változás tehát nem feltétlenül rossz, de kétségtelenül tanulnunk kell egymástól. A Z generáció rávilágít arra, amit az előző generációk sokszor túl későn tanultak meg: hogy a kiégés, a folyamatos megfelelési kényszer és a túlmunka nem dicsőség. Viszont nekik is van mit tanulniuk tőlünk: például a kitartást, a közösségért való felelősségvállalást, és azt, hogy néha a munka nemcsak önkifejezés, hanem előremutató csapatérdek is.
