A ladik
Egy közepes méretű hajón dolgoztam, kutatóknak vettünk mintákat az óceán közepén, vagy száz kilométerre a parttól. Egyik nap észrevettünk egy kis ladikot, ahogy a vízen hánykolódik. Hárman ültek benne, csoda volt, hogy észrevettük. Amikor mellé értünk, azt hittük, az utasok örömujjonganak majd a megkönnyebbüléstől, ők viszont mogorván közölték, hogy semmi szükségük mentésre. Kifejezetten mérgesnek tűntek. Abban a ladikban én egy folyót is félve szeltem volna át, ők pedig az óceán közepén voltak benne. Otthagytuk őket és azóta is azon lamentálok, hogy vajon szökött bűnözők vagy drogcsempészek voltak-e.
A kábel
Találtunk egy kisebb halott cápát, ami egy hálóba tekeredett. Levágtuk és a hajó után kötöttük annak reményében, hogy látunk nagyobb cápákat, amik majd megeszik. Elöl dolgoztunk, amikor egy hatalmas rántást éreztünk a hajón, mindenki megtántorodott. A cápának nyoma sem volt, és a vastag acélkábel, amin ki volt kötve, el volt szakadva. A mai napig nem tudom, milyen - és mekkora - állat volt erre képes, de akkor én is csak a híres mondatra tudtam gondolni a Cápa című filmből: „Nagyobb hajóra lesz szükségünk.”
Olvass még a témában
A kötél
Találtunk egy vitorlást a tenger közepén. Jeleztünk neki, de semmi. Átmentünk a fedélzetre és egy férfit találtunk, aki - bizonyára már hetekkel ezelőtt - felakasztotta magát.
A cikk folytatódik, lapozz!
