Az előrejelzések szerint a családok szerkezete 2100-ra gyökeresen megváltozik, ami világszerte jelentős következményekkel jár a társadalomra nézve.
Az előrejelzések szerint az évszázad végén az emberiség népességnövekedése a Földön véget ér, leállítva ezzel a több százezer éves sokasodást, amelynek során fajunk a szétszórt, szedett-vedett csapatokban vándorló egyedekből a bolygó szinte minden régióját benépesítő fajjá fejlődött.
A tudósok úgy becsülik, hogy az emberiség egyedszáma valahol 10,4 milliárdosra becsült népességnél fog megállni, és ez a stagnálás jelentősen át fogja alakítani az általunk ismert civilizációt.
A családi élet jövője
A változást az emberek személyes szinten leginkább a családi életben fogják megtapasztalni. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmányban demográfusok egy csoportja azt vizsgálta, hogyan változik a családok mérete és szerkezete az évszázad végére.
Elemzésükhöz a kutatók lefuttattak egy modellt az Egyesült Nemzetek Szervezete World Population Prospects (Világnépesedési kilátások) adatállományán, amely a szervezet 237 országra vonatkozó hivatalos népesség-előrejelzését tartalmazza. A modell becsléseket adott arra vonatkozóan, hogy egy személynek hány és milyen típusú rokona lehet csecsemőként, 35 évesen és 65 évesen 1950-ben, ma és 2100-ban.
Globálisan a kutatók becslése szerint egy 1950-ben élő 65 éves nőnek 41 élő rokona volt a tágabb családjában. A számításba beletartoznak a dédunokák, unokák, gyermekek, unokahúgok, unokaöccsök, első unokatestvérek, testvérek, szülők, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és dédszülők. Egy 65 éves nőnek ugyanakkor 2100-ra mindössze 25 rokona lesz – állapították meg.
Csökkenni fog a családtagok száma
A családtagok számának csökkenése az egész világon végbe fog menni, de országonként eltérő lesz. Egy 35 éves nő például, aki az Egyesült Államokban él (ahol a népesség az előrejelzések szerint 2080-ban éri el a 370 milliós csúcsot, majd 2100-ban kissé csökken, 366 millióra) 1950-ben 33 rokonra számíthatott a tágabb családjában. Ma egy átlagos 35 éves nőnek az USA-ban mindössze 24 rokona van. 2100-ban 18 lesz.
Egy Kínában élő 65 éves nő tapasztalatai még drasztikusabban megváltoznak. 1950-ben 61 élő rokona lett volna, köztük 21 unokatestvére és 15 unokája! Ma egy ugyanilyen idős nőnek 49 rokona van. És 2100-ra egy 65 éves kínai nőnek már csak 14 családtagja lesz!
Kína minden bizonnyal kirívó példának számít. Az ország évtizedek óta tartó egygyermekes politikája, a gyenge gazdasági növekedés, a magas gyermeknevelési költségek és a szinte nem is létező nemzetközi bevándorlás miatt Kína népessége az előrejelzések szerint a mai 1,4 milliárdról 2100-ra 800 millió alá csökken.
Egy ilyen összeomlás a családokon belüli jelenlegi kínai társadalmi paktum újragondolását fogja kikényszeríteni. Míg jelenleg általános, hogy a felnőtt unokák, felnőtt gyermekek, testvérek és unokatestvérek gondoskodnak az idősekről, néhány évtized múlva ilyen családi erőforrások egyszerűen nem lesznek.
Függőleges és vízszintes családok
A Kínát sújtó társadalmi hatások szinte minden más országban is jelentkezni fognak, bár kisebb mértékben. Ahogy a kutatók leírják, a családok inkább „vertikálisabbá”, mint „horizontálisabbá” válnak. Más szóval, a családok a korosztályi spektrum mentén szétszóródnak, sokkal kevesebb unokatestvérrel és testvérrel, és valamivel több dédunokával és dédszülővel.
„Olaszországban például egy 35 éves nő nagymamájának átlagéletkora az 1950-es 77,9 évről 2095-re várhatóan 87,7 évre emelkedik” – írták a szerzők.
Visszatérve az Egyesült Államokba, a vacsorák és a nagycsaláddal való összejövetelek, amelyek egykor az amerikai élet egyik alapkövei voltak, az előrejelzések szerint egyre ritkábbak lesznek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a családtagok ma már távolabb élnek egymástól, mint korábban.
Ez azt is jelenti, hogy a középkorú felnőttek a legtöbb országban valószínűleg egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. Tekintettel arra, hogy az egyének egyre későbbre halasztják a gyermekvállalást, a generációk közötti korkülönbségek nőnek.
A nagyszülők tehát jóval idősebbek lesznek, mint a korábbi generációkban voltak, és így kevésbé képesek betölteni azt a gyermekgondozási szerepet, amelyet egykor betöltöttek.
Most és a jövőben előfordulhat, hogy a felnőtt gyermekeik gondozására akkor is szükségük lesz, amikor ők már saját kisgyermekeiket nevelik. Ez a helyzet egyre tarthatatlanabbá válhat a fiatal felnőttek számára, akiktől elvárják, hogy egyszerre irányítsák egy ország gazdaságát, miközben gondoskodnak a fiatalokról és az idősekről.
A Pew Research Center 2023 nyarán a család dinamikájának változásáról kérdezte az amerikaiakat egy felmérésben. A válaszadók azt mondták, hogy szerintük a csökkenő termékenység pozitívan hat majd a nők karrierjére és a környezetre, de negatívan befolyásolja a társadalmat és a gazdaságot összességében.
Nyitókép: AleksandarNakic/istockphoto.com