Olyan közegben nőttem fel, ahol a munka érték volt. Nem csak abban az értelemben, hogy pénzt hozott a házhoz, hanem abban is, hogy a szorgalom, a kitartás és a „nem panaszkodunk, hanem csináljuk” hozzáállás szinte erkölcsi kötelességnek számított.
Gyerekként természetes volt, hogy a felnőttek mindig dolgoztak valamin: a kertben, a ház körül, a konyhában vagy a munkahelyükön. Ezt láttam, ezt tanultam, és máig hálás vagyok érte. A munka nem csak célokat adott, hanem tartást, önbecsülést is, a munkamorálom pedig segített megteremteni azt a karriert, amiben ma dolgozom.
Csakhogy felnőttként már látom ennek az árnyoldalát is. Azt, hogy amit gyerekként példának láttam, az sokszor valójában kényszer volt. Hogy a nagyszüleim nem azért dolgoztak 80 évesen is a kertben, mert annyira imádták, hanem mert nem tudtak mit kezdeni a gondolattal, hogy „csak úgy” pihenjenek. Olvass még a témában
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
„Nem jövök be a pasiknak, akik nekem tetszenek” – Hányszor voltál a Halo-effektus áldozata?
Az ismerkedés 5 fázisa – szomorú, de a legtöbb pár nem jut tovább a másodiknál
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
