Udvarias, de szűkszavú kommunikáció
Ha vacsora közben muszáj beszélgetnem velük, udvariasan válaszolok, de az információt a lehető legminimálisabbra szűkítem. Nem adok nekik kapaszkodót. Nem osztok meg részleteket a magánéletemből, nem beszélek a párkapcsolatomról, a munkámról, az új terveimről, az örömeimről vagy a fájdalmaimról. Nem azért, mert titkolom – hanem mert tudom, hogy mindezekre olyan reakciót kaphatok, ami engem bántana.
Ezzel szemben a semleges témák – időjárás, receptek, filmek, a kutya csínytevései – sokkal biztonságosabb terepet jelentenek. Ha ezekre is érkezik egy-egy szúrós, rosszindulatú megjegyzés, könnyebb magamat emlékeztetni arra, hogy ez az ő véleménye, és semmilyen módon nem határozza meg az én életemet vagy értékemet.
