A párna
Egyik este a barátoméknál aludtam és riadtam fel, hogy az öccse az ágyam mellett áll és engem bámul, párnával a kezében. Addig is furcsa gyereknek láttam, aki mindig figyelt engem, de azt hittem, ártalmatlan, egészen eddig. Egyből patáliát csaptam és összeszaladt az egész családja. Azt mondták, biztosan csak alvajárt, bár erre - a barátom nővérétől tudom - eddig még sosem volt példa. Utána minden ottalvásnál ragaszkodtam ahhoz, hogy egy széket tegyünk a kilincs alá, hogy ne tudjon bejönni a szobánkba és a pasim még engem nevezett paranoiásnak.
Döbbenet
Az egyik gimis barátnőmről mindig tudtam, hogy fura dolgai vannak, de az egyik vitánk során végképp kénytelen voltam elkönyvelni, hogy nem normális. Valami butaságon veszekedtünk és éppen emelt hangon fejtettem ki, miért nincs igaza, amikor teljesen váratlanul felpofozott. De úgy, hogy a szemüvegem is leesett. Ott álltam döbbenten, a szavam is elakadt, csak annyit tudtam végül kinyögni, hogy „Te most komolyan megütöttél?!” Erre ő a szemembe nézve, őszinte csodálkozással azt mondta: „Miről beszélsz, dehogy ütöttelek meg! Jaj, mi történt a szemüvegeddel?” Felvette, megtisztogatta és mosolyogva odaadta, mintha mi sem történt volna.
Olvass még a témában
Az ex
Tovább bent kellett maradnom a munkahelyemen, írtam egy üzenetet a barátomnak, hogy ne várjon este. Ő valahonnan szerzett egy egyenruhát, átjutott a biztonsági őrökön és két zárt kapun – egy lopott belépőkártyával – csak azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy igazat mondok. Akkor jártunk nem egészen egy hónapja.
A cikk folytatódik, lapozz!
