A sisut nagyon nehéz pontosan meghatározni – egyfajta kitartást, szívósságot, rendíthetetlenséget jelent, ez a finnek olyan tulajdonsága, amivel még a rideg, hideg, sokszor hosszú hónapokig sötét vidéküket is képesek pozitívan szemlélni.
A sisu gyakorlatilag átjárja a mindennapjaikat, beszövi a magánéletüket, a munkájukat, az étkezésüket és a szabadidejüket is.
Joanna Nylund könyve szerint a sisut akkor lehet a legjobban kimutatni, ha éppen válsághelyzetben van az ember, vagy úgy érzi, hogy egy lehetetlen feladat elé állította az élet. A finnek, akikben megvan a sisu, ilyenkor összeszedik a maradék energiájukat, és tovább mennek – nem adják fel, mindent beleadnak, egészen addig, amíg el nem érik a várt eredményt. Olvass még a témában
Mindenkiben megvan
Ez nagyon misztikusan hangzik, de valójában valamilyen szinten mindenkiben benne van egy kicsit a sisu. Ha tanultál már harmadszorra is egy olyan vizsgádra, amiről úgy érezted, esélytelen, hogy átmenj, ha adtál új esélyt egy olyan kapcsolatnak, amit más már inkább eldobott volna, ha kirúgtak, de újra talpra álltál, és megpályáztál egy remek állást, amiről nem is gondoltad, hogy a tiéd lehet – ezek mind azért történtek, mert valahol benned is megvan a sisu.
A sisu a küzdeni akarás, az állhatatosság, a kitartás és a „csak azért is” életérzés.
A sisuval rendelkező embert leginkább egy hajlékony fának kell elképzelni: a nehézségek meghajlítják a törzsét, de utána visszaegyenesedik, mintha mi sem történt volna.
