Mi a különbség a Mikulás és a Télapó között? Karácsonykor a világ sok országában a hagyomány szerint a Mikulás (Santa Claus, Nikolaus), avagy Télapó hozza az ajándékokat.
Karácsonykor a világ sok országában a hagyomány szerint a Mikulás (Santa Claus, Nikolaus), avagy Télapó hozza az ajándékokat. Ezt a hagyományt Amerikában a 17. században holland telepesek kezdték terjeszteni.
Akkoriban még nem keringtek a Mikulásról olyan történetek, hogy rénszarvasszánnal száll le az égből, és éjszaka a kéményen át leereszkedve ajándékot hagy a gyerekeknek, akik reggel, ébredés után a csizmájukban édességekkel megrakott kis piros zacskót találnak. Ezek a mesék jóval később, a 19. században keletkeztek.
A Télapó ruházatát sokféleképpen ábrázolták már, két dolog azonban változatlan: hosszú, fehér szakállt visel, és ajándékot hoz a gyerekeknek.
A karácsonyi Télapót könnyű összekeverni a december 6-án érkező a Mikulással, mert ő is megajándékozza a gyerekeket, mint a valóságos Szent Miklós, akiről a legendák szólnak. Mikulás a Miklós név szláv változata, amely sok más, részben a kereszténységhez kötődő szóval (pl. vecsernye) együtt került a magyar nyelvbe.
Szent Miklós püspök volt a 17. században Kisázsiában, a mai Törökország területén. A szülei dúsgazdagok voltak, és amikor meghaltak, Miklós még csak 16 esztendős volt. Néhány évig egyedül lakott a csodaszép, nagy családi házban, és ha éhes gyerekek vagy koldusszegény öregemberek kopogtattak az ajtaján, szívesen adott nekik valamit, hogy ne nélkülözzenek.
Egy napon eladta a házat, és másik városba, Myrába költözött, ahol az unokatestvére élt. Myra nagy kikötőváros volt. Akkoriban koronázták meg az új császárt, Konstantint, aki megengedte, hogy a keresztények templomokat építsenek maguknak, és a vallásukat csoportosan gyakorolják. Korábban ez tilos volt. Miklóst nemsokára érsekké választották, majd pár évvel később jó szolgálatáért cserébe püspökké nevezték ki.
Emberséges és adakozó püspök volt, mindenkin segített, akin tudott. A pénzből, amit szülei házáért kapott, szegényházakat létesített a nincsteleneknek, akiknek nem volt hol lakniuk. A gyerekeket, akiknek nem voltak szülei, árvaházakba gyűjtötte, hogy biztonságban nevelkedjenek, és legyen ételük.
A kikötőben házat építtetett az öreg matrózoknak, akik már nem tudtak kimenni a tengerre, hogy békességben élhessenek halálukig. Külföldön a sokat utazó tengerészek terjesztették el a püspök jótékonyságának hírét. Így amikor Szent Miklós meghalt, sokan eljöttek távoli országokból is Myrába, hogy búcsút vegyenek az elhunyt püspöktől.
A sírja azonban nem ott, hanem az olaszországi Bariban található. A csontjait 1087-ben szállították át ide, hogy megmentsék a Myrát megtámadó, fosztogató bandáktól. A földi maradványait a róla elnevezett Basilica S. Nicola templomban őrzik. Bari nagy futballstadionja is az ő nevét viseli.
Miklóst, azaz a Mikulást ma a gyerekek, pékek és tengerészek védőszentjeként tisztelik, és decemberben a világ számos országában sok-sok gyerek várja türelmetlenül Szent Miklós napját.