Szent Miklós püspök volt a 17. században Kisázsiában, a mai Törökország területén. A szülei dúsgazdagok voltak, és amikor meghaltak, Miklós még csak 16 esztendős volt. Néhány évig egyedül lakott a csodaszép, nagy családi házban, és ha éhes gyerekek vagy koldusszegény öregemberek kopogtattak az ajtaján, szívesen adott nekik valamit, hogy ne nélkülözzenek.
Egy napon eladta a házat, és másik városba, Myrába költözött, ahol az unokatestvére élt. Myra nagy kikötőváros volt. Akkoriban koronázták meg az új császárt, Konstantint, aki megengedte, hogy a keresztények templomokat építsenek maguknak, és a vallásukat csoportosan gyakorolják. Korábban ez tilos volt. Miklóst nemsokára érsekké választották, majd pár évvel később jó szolgálatáért cserébe püspökké nevezték ki.
Emberséges és adakozó püspök volt, mindenkin segített, akin tudott. A pénzből, amit szülei házáért kapott, szegényházakat létesített a nincsteleneknek, akiknek nem volt hol lakniuk. A gyerekeket, akiknek nem voltak szülei, árvaházakba gyűjtötte, hogy biztonságban nevelkedjenek, és legyen ételük. Olvass még a témában
A kikötőben házat építtetett az öreg matrózoknak, akik már nem tudtak kimenni a tengerre, hogy békességben élhessenek halálukig. Külföldön a sokat utazó tengerészek terjesztették el a püspök jótékonyságának hírét. Így amikor Szent Miklós meghalt, sokan eljöttek távoli országokból is Myrába, hogy búcsút vegyenek az elhunyt püspöktől.
