Hogyan hathat ránk, ha túl keveset sportolunk?
A mozgásszegény életmód bizonyos betegségekhez, sőt az ideje korán bekövetkező halálhoz is kapcsolódik. Ezen egészségügyi állapotok némelyike gyakrabban fordul elő nőknél. Az Észak-Amerikai Menopauza Társaság kutatói által végzett 2016-os tanulmány kimutatta, hogy nagyobb fokú elhízás, súlyosabb menopauzális tünetek, markánsabb depresszió és az álmatlanság figyelhető meg az ülő életmódot folytató nőknél, összehasonlítva azokkal, akik aktívabb életmódot élnek.
Egy másik, 2018-as tanulmány a hüvelygyulladás kapcsán a kínai Xi’anban élő nők körében megállapította, hogy az ülő életmód a fertőzés egyik kockázati tényezője. Ennek ellenére a tanulmány hozzátette, hogy keveset tudunk a fizikai inaktivitás és a hüvelygyulladás közötti összefüggésről.
Súlyos görcsös menstruációs is erősen összefügghet az ülő életmóddal. Egy 2019-es tanulmány a fiatal, dél-indiai nők esetében azt mutatta ki, hogy az ülő életmódot folytatók esetében gyakrabban tapasztalható fájdalmas menstruáció. A tanulmány azt is megállapította, hogy a testmozgás javítja a vérkeringést a medence területén és serkenti a fájdalomcsillapító endorfinok felszabadulását. Olvass még a témában
Egy malajziai kutatás pedig arra a következtetésre jutott, hogy a magasabb szintű fizikai aktivitás potenciálisan csökkentheti a mellrák kockázatát. Úgy tartják, hogy a mozgásszegény életmód okozta anyagcserezavarok megváltoztathatják a nemi hormonok szintjét, ami kapcsolatba hozható a hormonokkal összefüggő rákbetegségekkel.
A mozgásszegény életmód növeli a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kockázatát. Mivel tudjuk, hogy az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előszobája, ezért máris sejthetjük, hogy a „krónikus” inaktivitás IR-hez is vezethet. Tanulmányok már bizonyították, hogy a mozgás és a sportolás növeli az inzulinérzékenységet és javítja a glükózfelvételt. Ezenkívül az edzés, különösen a súlyzós, növelheti az izomtömeget, ami tovább javítja a glükózfelvételt. Azt pedig már megtanultuk, hogy a hormonális egyensúly alapja a stabil vércukor- és inzulinszint.
