Mégis, a sok program ellenére gyakran azt éreztem, mintha a bőség közepén is hiányérzet dolgozna benne. Kedves és rugalmas természetű, ugyanakkor karakán és határozott – tulajdonságok, amelyek felnőttként erősségei lesznek. Most azonban (kiskamaszként) sokszor nehéz megtalálni vele a közös hangot.
Nem kap meg mindent, amit kinéz magának és tudja, elfogadja, miért nem lehet újabb háziállatunk. Mégis előfordul, hogy kisír magának egy sütit és egy üdítőt a kávézóban, majd két falat után már a következő programot sürgeti. Mintha az élmény, amire vágyott, pontosan addig tartana, amíg meg nem kapja.
Jelen helyett jövő
Gyerekkoromban egy nap a strandon maga volt a csoda. Nem féltünk attól, hogy bármiről lemaradunk – ott volt a Balaton, mi másra vágyhattunk volna? Olvass még a témában
Most viszont azt látom, az Alfa generáció tagjainak egyre nehezebb megpihenni a jelenben. Mintha a pillanat örömét elnyomná a következő esemény: még egy látnivaló, még egy élmény, még egy „jobb” változat valamiből…
Ezen a nyáron jöttem rá: szülőként az egyik legfontosabb feladatom, hogy megtanítsam a lányomnak – és közben magamnak is –, hogyan lehet jelen lenni. Hogyan lehet örülni annak, ami itt és most történik ahelyett, hogy máris a következő lehetőséget hajszolnánk.
