Miért fontos a testvér, kamaszkorban?
Jó esetben az egy családban felnövő gyerekek – akár mozaik családról is beszélhetünk – egy etikai rendszer szerint nevelkednek, ami lehetővé teszi azt, hogy egymás lelkiismeretei, visszatartó vagy húzóerői legyenek. Mivel a korkülönbség sokkal kisebb testvér és testvér, mint szülő és gyerek között, a generációs különbségek is elenyészőek, így jobban megértik egymást.
Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a testvérek együtt, könnyebben kijátsszák a szülőket, de azt is magában hordozza, hogy több információhoz jutunk hozzá gyerekeinkről, a testvér által.
Amikor a kamasz a nagyobb
Első gyereknek lenni nehéz, ugyanakkor az is igaz, hogy az első gyerekkel tud a szülő a legtöbbet foglalkozni – míg meg nem érkezik a kistesó. Ha azt veszem alapul, hogy a gyerek életében az első három év a legmeghatározóbb, az elsőszülött gyerek az, aki nagyobb valószínűséggel a legstabilabb lelkileg – tehát képes felnőni az elsőszülöttség ,,terhéhez”.
Ez azt feltételezi, hogy nagyobb a felelősségtudata, önmagával, testvéreivel és a családdal kapcsolatban. Természetesen a nevelés, a szülő addigi hozzáállása felbecsülhetetlenül fontos: ha az első gyerek nevelésében szarvas hibákat vétettünk, azzal ,,veszélyeztettük” a többi gyerek nevelését is.
Amikor a kamasz a kisebb
Ha a szülő ésszel és türelemmel élt túl egy kamaszkort, az felbecsülhetetlen tapasztalatokhoz juttatja. Így könnyebben megbirkózik a többi kamasz furcsaságaival, és már ismeri az összes trükköt, veszélyt, ami ezzel a korral együtt jár.
Hatékonyabb – bizonyos határokon belül – példálózni a nagyobb kamasz életében előfordult baklövésekkel, mint a szülő sajátjaival, hiszen azok a példák nem egy generációval azelőttiek.
Időben készítsük fel gyerekünket a kamaszkorra
Sok szülő rémálomként kezeli ezt az időszakot, fél tőle. Így természetes az, hogy a gyerek is rossz dologként néz rá.
Ha viszont már kiskamasz kor előtt tudatosítjuk gyerekünkben, hogy ez a korszak a felnőtté válásról, a tapasztalat szerzéséről szól, egy izgalmas és feledhetetlen időszak lesz életében, és biztosítjuk őt jó előre arról, hogy bízhat bennünk problémáit illetően, nem a félelem, a türelmetlenség, a bizalmatlanság lesz ennek a korszaknak az irányítója. Ez annyit tesz, hogy a szülő megoldotta nevelési problémáinak felét.
Megvédeni a gyereket saját magától
Ez nem egyszerű feladat, és nem is egyik napról a másikra történik. Az etikai elvektől kiskortól kezdve nem szabad tágítani, és nem elég egy gyereknek egyszer elmondani azt, hogy mi helyes, mi helytelen, mitől óvakodjon. Kisgyermek kortól kezdve mantrázni kell neki, hogy rögzüljön.
Téves elmélet az, hogy a világ rossz felét el kell fedni a gyerek elől, mivel így is, úgy is a tudomására jut, de nem mindegy milyen csatornán keresztül. Inkább meg kell mutatni ezeket a dolgokat, el kell magyarázni az okokat és a helyes hozzáállást. Így például kisebb az esélye annak, hogy kamaszkorban egy ivászat után beül az ittas sofőr kocsijába.
Kisgyerekes szülőknek javaslom azt, hogy nézzenek kicsit tovább gyerekük jelenlegi korszakán, lássák őt olyan felnőttnek, amilyennek szeretnék látni. Készüljenek fel időben erre a korszakra, mert könnyen lemaradhatnak gyerekük egy csodálatos életszakaszáról.