Amióta az eszemet tudom, mindig féltem valamitől. Volt, amit meg tudtam határozni és legyőztem, és van még mindig olyan félelem, amit még nem tudok beazonosítani és még harcolok vele. Ezeket a félelmeket, a sok embert megismert, tapasztalt thai boksz edzőm felismerte, és arra ösztönzött, hogy amikor belépek az edzőterembe, a bátortalanságomat hagyjam odakinn és vegyem elő az önbizalmamat. De hogyan is kezdjek hozzá?
Ismerd fel, amitől félsz
A félelem megmutatkozhat valami külső dologtól is, és jelen lehet a belsőnkben is. Számos kutatás, felmérés, szavazás készült ebben a témában, és a top háromban a haláltól, a magasságtól és a pókoktól való félelem szerepelt. De hogy mi emberek még mi mindentől félhetünk, csak a Jóisten a megmondhatója, hogy azt a listát még mennyi dologgal tudnánk kiegészíteni. És mi földi halandók, ha felismerjük, akkor teszünk is ellene. Azaz kikerüljük azokat a helyzeteket, amennyire csak tudjuk, hogy ne kelljen a félelmeinkkel „megküzdenünk”.
És ugyanez a helyzet a belső félelmeinkkel is, mert ha azokat is felismerjük, képesek vagyunk jó mélyen elnyomni magunkban, hogy ne kelljen vele szembe néznünk.
Így sok esetben inkább hárítunk, kikerülünk dolgokat, élethelyzeteket, és ezzel egy kicsit el is laposodunk, majd úgy éljük a mindennapokat, hogy a lehető legbiztonságosabb életet teremtjük magunknak. Majd egyszer belekerülünk egy olyan szituációba, ahol azt a bátorságot kellene elővennünk, amit valahol magunkban, az erényeink között, jó mélyre eltemettünk.
Meditáció és elcsendesedés
Sokan keressük azt az utat, amin helyesen szeretnénk járni. Van, hogy rajta vagyunk, haladunk is valameddig, de néha megrekedünk rajta. Pedig mi boldogság kereső és szenvedést elkerülő lények vagyunk. De ez a szemlélet, nem megy mindig olyan flottul. Majd ha úgy döntünk, hogy szembe nézünk azokkal a dolgokkal, amikben bátortalanok vagyunk, a meditáció a legjobb megoldás, többek között erre is.
Amikor nem vezetett meditációt végzünk, tehát nem kapjuk az instrukciókat, akkor kérdéseket teszünk fel magunknak. Kutatunk a tudatalattink mélyében. Keressük azokat a dolgokat, amik foglalkoztatnak minket. Van, hogy jön, a válasz rövid időn belül, de van, hogy csak hetekkel, hónapokkal később kapjuk meg. De nagyon fontos, hogy a meglátott dolgokkal ne azonosuljunk, csak lássuk őket tisztán.
A meditáció tapasztalatában, ami megjelenik a tudatunkban, engedjük is eltűnni.
Eleinte félelmetes lehet, hogy mennyi minden dolog van bennünk, amikkel dolgunk van, de nagyon sokat segít majd a mindennapokban. Felismerjük a félelmeinket, nem azonosulunk vele és hagyjuk elmenni. Rájövünk, hogy a felépített önképünk néha becsapott minket. Bátortalanságunk csakis hamis illúziókból, gyermekkori félelmekből ered, amiktől idővel meg is válhatunk, ha hajlandóak vagyunk napi húsz-harminc percet csakis magunkra, elcsendesedve önmagunkra szánni.
Inspirálva másokat
A valódi bátorságot nem kell másnak megmutatni. Amikor elérjük azt, hogy magunk és nem más miatt vagyunk bátrak, ez az erény teszi lehetővé a többi erény tanúsítását. Hogy bölcsek, igazságosak és mértékletesek lehessünk. Mert a bátor ember felismeri azt, hogy mikor van szükség arra, hogy az legyen és mikor lépjen vissza. Látja, hogy azt a helyzetet mi szolgálja a legjobban. Belemegy bátran vagy kikerüli és tovább áll. Az ilyen emberek társaságában érezzük azt, hogy inspirálnak minket. Hogy mi is megtehetjük azokat a nagynak vélt dolgokat, amiket ők véghezvittek.
Mert első alkalommal minden dolog, ami az életünkben megjelenik, félelmetes lesz.
De ha szívből érezzük, hogy ezt „kell” tennünk, szinte hívogat minket, akkor helyesen megyünk az úton és vihetünk magunkkal másokat. Néha kell, hogy féljünk, hogy lehessünk bátrak.
A félelem teljesen hétköznapi dolgokban nyilvánul meg. Nálam ilyen például az, amikor az edzőterembe érek, és már előtte félek attól, hogy ez nem az én világom. Aztán mély levegőt veszek, elcsendesedek és a szívem ad rá választ, hogy helyes az, ha odamegyek. Majd az edzés végén, az edzőm szavai járnak a fejemben. Még több önbizalom, még több bátorság kell, és jó leszek. És úgy döntöttem, hogy hiszek neki.