2. Gyermek nézőpont
Fordulj belső világod felé kíváncsi gyermekként. Figyeld meg az érzéseidet, a testben jelentkező feszültségeket, a könnyeket, a szíved nehézségét, a torokban húzódó érzést. Ne ítélkezz, csak figyelj, és nevezd meg, amit érzel: „Szomorú vagyok… nehézséget érzek a mellkasomban…”. A szomorúság legtöbbször csak annyit kér, hogy észrevedd és teret adj neki.
