2. Gyermek nézőpont
Fordulj belső világod felé kíváncsi gyermekként. Figyeld meg az érzéseidet, a testben jelentkező feszültségeket, a könnyeket, a szíved nehézségét, a torokban húzódó érzést. Ne ítélkezz, csak figyelj, és nevezd meg, amit érzel: „Szomorú vagyok… nehézséget érzek a mellkasomban…”. A szomorúság legtöbbször csak annyit kér, hogy észrevedd és teret adj neki.
3. Nézőtéri (audience) nézőpont
Képzeld magad egy néző helyére, aki figyeli a színpadot. A „dráma” a belső érzelem, te pedig távolról figyelsz. Így könnyebb elkülöníteni az érzelmet a gondolataidtól, a történetektől, amiket hozzá fűzöl: „Szomorú vagyok, a fejemben egy hang azt mondja, hogy ez sosem fog elmúlni.” Látni, hogy ezek csak gondolatok, nem tények, segít a feszültség oldásában.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
