Ne keverjük az érzelmekkel!
Ha érzelmileg érintettek vagyunk egy témában, akkor sajnos sokszor előfordul, hogy az érzelmek átveszik az irányítást a józan ész felett. Ez gyakori jelenség, de kifejezetten rossz hatással van a vita kimenetelére, ugyanis eltolódhatnak a probléma súlypontjai.
Ilyenkor a leggyakoribb hiba, hogy valójában jelentéktelen dolgokat is túlreagálunk, így meggátoljuk a kérdések mielőbbi lezárását is.
Ne túlozzunk!
Attól, hogy valami zavar bennünket, még figyelhetünk arra, hogy ne essünk túlzásokba, mikor ezt közöljük a másikkal. A megfogalmazott kritika ugyanis szinte biztosan rosszul fog esni a másiknak.
Ha azonban túlzunk, akkor a másik abba fog belekapaszkodni, és a figyelem elterelődik a tényleges témáról. Például ne azt mondjuk, hogy „soha”, inkább azt, hogy „például tegnap”.
Használjunk konkrét példákat!
Ha szeretnénk meggyőzni a másikat valamiről, és szeretnénk a viselkedését vagy a szokásait megváltoztatni, akkor érvelésünkben mindig hozzunk fel konkrét példákat.
Ha a másik megbántott bennünket, akkor mondjuk el a konkrét mondatokat is, amiket bántónak találtunk. Így a másik jobban megérti a helyzetet és rálátása lesz a mi nézőpontunkra is, ezáltal pedig közelebb kerül hozzánk.
Használjunk pozitívumokat is!
Ha kritizálunk valakit, vagy valakinek bármiféle negatívumát szeretnénk megváltoztatni, akkor jól tesszük, ha inkább valami pozitívval kezdünk. Alapvető eszköz a rossz hírek becsomagolására, ha mindig mondunk mellé egy pozitívat is.
Például egy kisebb otthoni kérdés megvitatását az kezdjük inkább így: „Nagyon jól esik, hogy próbálsz figyelni azokra a dolgokra, amik az együttélésben zavaróak lehetnek bármelyikünknél.” Ugye mennyivel másképp hangzik?
Fogalmazzuk meg az okokat!
Ha van kézzelfogható indokunk, amivel az érvelésünket alá tudjuk támasztani, akkor azt mondjuk el a másiknak.
Érdemes az érvelésre előre felkészülni és magunk előtt is tisztázni, hogy mit miért szeretnénk, és hogy az a valami tényleg van-e annyira fontos, hogy ezzel akár vitát is nyissunk. Sokszor ez a módszer hatására rájövünk, hogy nem is akarjuk annyira az egész érvelést.
Legyünk asszertívek!
Az asszertív kommunikáció lényege, hogy egyenesen, letisztulva elmondjuk a lényeget a másiknak. Ez egy objektív, és nagyon célravezető megoldás, de csak akkor használható eredményesen, ha mi magunk tisztában vagyunk azzal, hogy pontosan mit és miért szeretnénk.
Fontos, hogy közben próbáljuk meg a szituációt a másik szemével is nézni!
Mindkét fél győzzön!
Az érvelési technikákat csoportosíthatjuk az alapján, hogy az egyes felek melyike jár jól a beszélgetés végén. A legideálisabb, ha a win-win modellt alkalmazzuk, vagyis amikor mindkét fél jól jár.
Ezt érdemes beleépíteni az érvelésbe, vagyis nem csak a saját előnyeinket hangsúlyozni, hanem azt is, hogy a másiknak milyen előnye származik a megegyezésből.
Ne térjünk el a témától!
Ha az érvelés vitába csap át, akkor könnyen elveszíthetjük a fókuszt. Ennek legjellemzőbb megnyilvánulása, hogy eltérünk az eredeti témától. Sajnos erre sokszor nagy a kísértés, mégis veszélyes lehet, mivel így határozottan csökken az esély eredeti érvelés céljának elérésére.
Vagyis ilyenkor ahelyett, hogy lerendeznénk a nyitott kérdéseket, ezzel a módszerrel sajnos csak újakat nyitunk.
Ne egyoldalúan beszéljünk!
Ha csak mi beszélünk, akkor hiába könnyebbülünk meg és érezzük azt, hogy mindent elmondtunk, ami a szívünket nyomja, azért azt ne gondoljuk, hogy bármi eredményt is elérhetünk. Sőt az érvelésnek indult beszélgetés ilyenkor már rég nem érvelés, sokkal inkább egyoldalú szóáradat, sőt sokszor a másik földbe döngölése.
Ugyanis azt nem engedjük szóhoz jutni, akit valójában nem tartunk egyenrangú félnek, ráadásul ezért, mert nem érdekel bennünket a véleménye.
Ha egyetértünk, azt ismételjük meg!
Ha nem követjük el a fenti hibákat és az érvelésünkben következetesen haladunk a megegyezés felé, akkor jó úton járunk. Ilyenkor minden egyes közös pontot ismételjünk meg, amiben már egyetértünk.
Ha jól csináljuk, a végén abban is megállapodhatunk a másik féllel, hogy sikerült közös nevezőre jutnunk. Ha még ügyesebben csináltuk, akkor pedig a másik ért egyet velünk, vagyis győzött az érvelésünk!