1. Nem mondják el, mit szeretnének
Ez egyébként a nőket is rendkívüli módon jellemzi. A „semmi baj” kijelentés tudjuk, hogy nagyon is sok bajt takar. A férfiak sem állnak ezzel másként, sokszor belőlük is úgy kell kihúzni a dolgokat, aztán mire végre válaszolnak, már kellően mérgesek és ingerültek ahhoz, hogy az egészből egy jó nagy vita kerekedjen.
Sajnos részben túlságosan „nőies” dolognak tartják, hogy magukról, az érzelmeikről beszéljenek, másrészt pedig sokszor felesleges fecsegésnek gondolják ezeket az eszmecseréket. Pedig ez több szinten is hiba, és éppen úgy idegesítő a nők számára, ahogy fordítva zavarja a férfiakat az állandó, szóbeli elutasítás, vagy éppen a dolgok túl gondos körülírása.
Az csak hab a tortán, hogy amikor kikérjük a véleményüket, nem mondanak semmit, vagy azt felelik, hogy „mindegy”, de utólag azért kiderül, mégsem volt mindegy, és ennek előbb-utóbb viszont hangot is adnak.
