2. Túl sokáig palástolják az érzéseiket
Szintén a férfiasság ösztönszerű védésére utal, hogy a legtöbben egyszerűen képtelenek felfedni az érzelmeiket. Nem ritkán éveknek kell eltelnie, mire végre eljuttok arra a szintre, hogy ne kelljen szerepet játszanotok egymás előtt, és a szerelmed azt mondja, amit gondol, és amit érez. Egyszóval iszonyúan sokat kell dolgozni azért, hogy elnyerd a bizalmát és megnyíljon előtted, holott jó eséllyel semmi okot nem adtál arra, hogy ne bízzon benned, vagy, hogy rejtegesse előtted az érzelmeit.
Ez egyébként kicsiben, napi szinten is megfigyelhető. Könnyen megeshet például, hogy szörnyű kedvvel ébredtél és mindenre agresszívan, morcosan reagálsz, és a szerelmed ahelyett, hogy figyelmeztetne erre, egészen estig lenyeli a sérelmeit. Aztán, amikor elszakad a cérna, az egészet a nyakadba zúdítja, messze nem túl kedvesen – pusztán azért, mert bár te nem vetted észre, ő egész nap csak tűrt és tűrt. Rosszabb esetben még ekkor sem szól semmit, hanem fogja magát, és elvonul pár órára, mert sok férfi még ekkor is inkább magában tartja a feszültséget ahelyett, hogy elmondaná, mi a problémája.
