Amikor a térben kirajzolódik egy láthatatlan dinamika, a felmenőinktől észrevétlenül átvett teher, a mélyen eltemetett lojalitás vagy egy tisztázatlan családi szerep… akkor megtörténik a varázslat.
A felismerés azonban sokszor nem a megérkezés, csupán a kiindulópont – és ez sokaknak csalódást keltő lehet a családállítások során. Én is már jó pár éve rendszeresen jártam a csoportos alkalmakra, amikor végre megérkezett a tudatomba az a tény, amit a terapeutánk már sokadszorra sulykolt belénk: a mintát látni nem elég.
Pedig én azt szerettem volna, ha elég lenne. Ha elég lenne rászánni pár órát a családi elakadásainkra, végigbőgni a fél napot, érlelgetni magunkban néhány hétig némán, figyelni, mi változik, aztán szépen beírni magunknak az ötöst, miszerint sikerült egy újabb transzgenerációs traumát letennünk a családunk nevében. Szívesen. Olvass még a témában
Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz
Kipróbáltam, mi történik, ha úgy sétálok, mint a férfiak – meglepő eredményre jutottam
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
Elemzed az érzéseidet, ahelyett hogy megélnéd őket? A pszichológia szerint ez egyfajta védekezés
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
