Az igazi titok: nem a világ változott, hanem én
Megvan az első alkalom, amikor egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy „Nem hiszem el, hogy te tényleg tudsz ideges lenni”. És megvan a rá adott reakcióm is, mert jót nevettünk azon, milyen döbbent arckifejezéssel konstatáltam a megjegyzését.
Aztán másokkal is előfordult, hogy megjegyezték, olyan „nyugodt a kisugárzásom”. Idővel már annyiszor hallottam ezt az egészet, hogy kénytelen voltam elgondolkozni rajta, mi történt bennem.
Az egyik első felfedezésem, hogy régen a környezetemtől vártam, hogy segítsenek, hogy másképp reagáljanak annak érdekében, hogy minden simábban menjen – és ne kelljen semmin idegeskednem. Ma már tudom, hogy amikor eldöntöttem, hogy felelősséget vállalok a saját reakcióimért (mert úgy éreztem, a lányom nem láthat más példát), akkor azzal minden teljesen megváltozott.
Nem tudom befolyásolni, hogy ki mit mond vagy tesz, de azt igen, én hogyan reagálok rá. És bármennyire klisének hangzik, ez a felismerés óriási szabadságot hozott. Már nem sodródom bele automatikusan a feszültségbe, hanem ránézek, mi is az, ami valójában zavar, hol van vele kapcsolatosan elakadásom – és már viszem is a témámat a következő terápiára. Olvass még a témában
7 jel, hogy valami nem stimmel a mikrobiomoddal
„A tini fiam nem mosdik, a lányom csak a halállal foglalkozik.” – Szülők, mit szeretnétek, hogy kinőjön a gyerek?
Ezek a kellemetlen tünetek azt jelezhetik, túl sokáig hagytad fent a tampont
Cukorbetegség és torokkaparás ellen is jó: a gyógyító almaecet
Az évek alatt megtanultam, hogy minden feszültség mögött ott lapul egy kiváltó ok. Ha valaki egy mondattal „megnyomja a gombjaimat”, ma már nem az indulatomat érzem, hanem azt figyelem: miért van ott egyáltalán az a gomb?
Gyakran kiderül, hogy nem a másik szavai fájnak, hanem egy régi hiány, egy gyerekkori sebezhetőség vagy egyszerűen az önbizalmam törékenysége az adott témát tekintve. Amikor elkezdtem ezekre tudatosan ránézni, hirtelen sok minden elveszítette a hatalmát felettem.
