A másik, amit megtanultam, hogy nem kell azonnal reagálnom
Régen minden helyzetben azonnal kimondtam, amit gondoltam, ma viszont inkább várok egy kicsit. Nem a szőnyeg alá söpröm a problémát, csak adok időt magamnak, hogy tisztábban lássak.
Sokszor már ennyi elég ahhoz, hogy a heves érzelem lecsendesedjen, és helyette valami jóval tisztább válasz szülessen.
És talán a legfontosabb: megtanultam határokat húzni. Nem mindig könnyű elmondani, ha valami rosszul esik, de ha valaki újra és újra átlépi a képzeletbeli vonalamat, akkor ma már egyáltalán nem félek kimondani: ez így nekem nem fér bele. Olvass még a témában
„Nem tudtam, miért nem tudok megváltozni” – Egy negatív családban felnőni megbéníthat felnőttkorban
Salsa és bachata – Ezt tanultam a kapcsolódás művészetéről a táncparketten
„Ne legyél már olyan érzékeny” – A mondat, amit soha nem lenne szabad hallanod
Búcsú, amire nem lehet felkészülni – Elköszönni a leghűségesebbtől
Meglepő módon a legtöbb ember tiszteletben tartja, ha világosan kommunikáljuk, mit bírunk el, és mit nem. Legfeljebb kilépnek az életünkből – de végül az is nyugalommal jár számunkra.
Szóval, amikor manapság valaki azt mondja nekem, hogy „olyan nyugodt vagy, sosem látlak idegesnek”, mindig elmosolyodom. Nem azért, mert teljesen igaz – hiszen én is ember vagyok, bennem is tombol néha a vihar. Inkább azért, mert tudom, mennyi munka van a háttérben.
Biztos vannak, akik Buddha nyugalmával születnek, de rám ez nem igaz. Bár sokan azt hiszik, a békém abból fakad, hogy az életem könnyebb lett, én pontosan tudom, hogy nem. A világ körülöttem ugyanúgy tele van váratlan fordulatokkal. Ami könnyebb lett, az az én hozzáállásom.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkA Mérleg-szezon 5 meglepő hatása a szerelmi életedreA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
