Sushi a kádban
Jó, rendben, ez az én saját kis furcsaságom. De számomra a tökéletes öngondoskodás az, amikor beülök egy forró, illatos, habos fürdőbe, elindítok egy sorozatrészt, és közben sushit eszem. Tudom, nem mindenkinek való ez a párosítás, de nekem működik. A víz közegében mindig meg tudok nyugodni, a sushi pedig számomra egyszerre ünnep és vigasz: az az étel, amit akkor eszek, amikor azt akarom mondani magamnak, hogy „megérdemled”. Akár azért, mert elértem valamit, akár azért, mert túléltem a hetet.
Szóval a kádban sushizás nekem egy szertartás. Egy jelzés saját magamnak, hogy most itt egy óra, ami csak rólam szól. Másnak ez nyilván lehet más, de biztosan mindenki be tudja helyettesíteni azt a közeget, illatot, ételt, hőmérsékletet, amiben és amivel a legkomfortosabban érzi magát. Akármi is legyen az, te is csinálhatsz magadnak belőlük rituálét, egy órát, amikor az összes érzéked a legnagyobb kényelemben van.
Ezek a hétvégi rituálék persze nem oldanak meg mindent, de segítenek hétfőn újra a rajtvonalhoz állni. És néha ez a legkevesebb, amit magunkért tehetünk. Olvass még a témában
