Akkor el is határoztam, hogy nekem soha többet nem lesz kutyám, mert ezt nem lehet még egyszer kibírni. Persze, miután meglett a kertes ház és eltelt 8 év, a család addig nyaggatott, míg beadtam a derekamat. Most viszont már mindannyian egyetértünk abban, hogy még egyszer úgysem lesz ilyen tökéletes kutyánk, úgyhogy végeztünk a háziállatokkal, ha egyszer őt is elveszítjük. Bele sem merek gondolni, hogy eljön az idő, mikor nem lesz velünk, annyira közeli és megismételhetetlenül szoros a kapcsolatunk.
De nem csak minket, felnőtteket visel meg iszonyatosan a kedvenc elvesztése, a gyermekeknél szintén mentális problémákhoz vezethet a búcsúzás – tudtuk meg a Massachusetts General Hospital kutatóitól.
Az erős kötődés egyszerre ad sokat és vehet el rengeteget
Nem véletlen, hogy óriási sikereik vannak azoknak a könyveknek és filmeknek, amik a gyerekek és a kedvencek közötti szoros kapcsolat bemutatásáról szólnak. Több millió gyermek tekint úgy a háziállatára, mint egy közvetlen családtagjára, és nincsenek ezzel másként a felnőttek sem. Természetes, hogy nagyon nehéz időszakot jelent, mikor el kell búcsúzni a szeretett kedvenctől, de azt talán sok szülő nem sejti, hogy akár mentális problémát is kiválthat mindez a kicsiknél. Olvass még a témában
Gyakorlatilag óhatatlan, hogy a gyermekek erős érzelmi kötődést alakítsanak ki a háziállatukkal, ami rendkívül hasznos az érzelmi fejlődésüket tekintve. Ugyanakkor az állat halála után intenzív pszichológiai szorongás alakulhat ki, márpedig ez az, ami megalapozza a serdülőkori depressziót – a tünetek a felmérések szerint akár három év múlva is megjelenhetnek az állat halála után.
„A gyermekek egyik első nagy vesztesége jó eséllyel egy háziállat halála lesz, és ez a hatás traumatikus lehet, különösen akkor, ha szoros volt a kapcsolatuk”
– mondta Katherine Crawford, a tanulmány vezetője.
„Azt tapasztaltuk, hogy a kedvtelésből tartott állatok halálával kapcsolatos tapasztalás gyakran összefügg a gyermekek fokozott mentális tüneteivel. A szülőknek és az orvosoknak fel kell ismerniük és komolyan kell venniük ezeket a tüneteket, nem pedig egyszerűen legyinteni rájuk, ahogy az sokszor megtörténik.”
A fejlett országok háztartásainak csaknem a fele tart legalább egy háziállatot, és nem is kell magyarázni, miért. A háziállatok a család minden tagjának örömet jelentenek és közülük is kiemelkednek a gyerekek, akik nem ritkán hosszú órákon át játszanak, foglalkoznak a kedvencekkel. Nem ritka az sem, hogy olyan szoros kapcsolatot alakítanak ki velük, amelyek utánozzák az emberi kapcsolatokat. Szeretet, biztonságot, megnyugvást kapnak az állatoktól, tehát egyértelmű, hogy a kedvencek sokat adnak a kis gazdáiknak. Nem meglepő, hogy komoly fájdalmat, hiányérzetet okoz az elvesztésük.
