Mai napig jól emlékszem, milyen volt elveszítenem a kutyámat, pedig 14 éve történt. Nem voltam már kisgyerek, mégis iszonyú szívfájdalmat éltem át.
Akkor el is határoztam, hogy nekem soha többet nem lesz kutyám, mert ezt nem lehet még egyszer kibírni. Persze, miután meglett a kertes ház és eltelt 8 év, a család addig nyaggatott, míg beadtam a derekamat. Most viszont már mindannyian egyetértünk abban, hogy még egyszer úgysem lesz ilyen tökéletes kutyánk, úgyhogy végeztünk a háziállatokkal, ha egyszer őt is elveszítjük. Bele sem merek gondolni, hogy eljön az idő, mikor nem lesz velünk, annyira közeli és megismételhetetlenül szoros a kapcsolatunk.
De nem csak minket, felnőtteket visel meg iszonyatosan a kedvenc elvesztése, a gyermekeknél szintén mentális problémákhoz vezethet a búcsúzás – tudtuk meg a Massachusetts General Hospital kutatóitól.
Az erős kötődés egyszerre ad sokat és vehet el rengeteget
Nem véletlen, hogy óriási sikereik vannak azoknak a könyveknek és filmeknek, amik a gyerekek és a kedvencek közötti szoros kapcsolat bemutatásáról szólnak. Több millió gyermek tekint úgy a háziállatára, mint egy közvetlen családtagjára, és nincsenek ezzel másként a felnőttek sem. Természetes, hogy nagyon nehéz időszakot jelent, mikor el kell búcsúzni a szeretett kedvenctől, de azt talán sok szülő nem sejti, hogy akár mentális problémát is kiválthat mindez a kicsiknél.
Gyakorlatilag óhatatlan, hogy a gyermekek erős érzelmi kötődést alakítsanak ki a háziállatukkal, ami rendkívül hasznos az érzelmi fejlődésüket tekintve. Ugyanakkor az állat halála után intenzív pszichológiai szorongás alakulhat ki, márpedig ez az, ami megalapozza a serdülőkori depressziót – a tünetek a felmérések szerint akár három év múlva is megjelenhetnek az állat halála után.
„A gyermekek egyik első nagy vesztesége jó eséllyel egy háziállat halála lesz, és ez a hatás traumatikus lehet, különösen akkor, ha szoros volt a kapcsolatuk”
– mondta Katherine Crawford, a tanulmány vezetője.
„Azt tapasztaltuk, hogy a kedvtelésből tartott állatok halálával kapcsolatos tapasztalás gyakran összefügg a gyermekek fokozott mentális tüneteivel. A szülőknek és az orvosoknak fel kell ismerniük és komolyan kell venniük ezeket a tüneteket, nem pedig egyszerűen legyinteni rájuk, ahogy az sokszor megtörténik.”
A fejlett országok háztartásainak csaknem a fele tart legalább egy háziállatot, és nem is kell magyarázni, miért. A háziállatok a család minden tagjának örömet jelentenek és közülük is kiemelkednek a gyerekek, akik nem ritkán hosszú órákon át játszanak, foglalkoznak a kedvencekkel. Nem ritka az sem, hogy olyan szoros kapcsolatot alakítanak ki velük, amelyek utánozzák az emberi kapcsolatokat. Szeretet, biztonságot, megnyugvást kapnak az állatoktól, tehát egyértelmű, hogy a kedvencek sokat adnak a kis gazdáiknak. Nem meglepő, hogy komoly fájdalmat, hiányérzetet okoz az elvesztésük.