Kolmanskop
Namíbia déli részén található ez a város, amely létét az 1908-as gyémántláznak köszönheti. Akkoriban az emberek a jobb élet és a gazdagság reményében érkeztek ide, és Kolmanskop városát nyüzsgő hellyé varázsolták iskolákkal, kaszinókkal és luxusépületekkel.
Azonban az első világháború után a gyémánt ára lezuhant, így a kitermelés már nem hozott olyan hasznot, mint azelőtt. A több ezer, gazdagságra vágyó lakos kénytelen volt elhagyni otthonát és a reményeit, a települést pedig lassan elnyeli Namíbia perszelő homokja.
Bodie
Bodie Kaliforniában, az államhatárhoz közel található település. William Bodey családja alapította a várost 1861-ben, miután a családfő aranyat talált a közelben, ám hazafelé tartva egy hóviharban meghalt. Természetesen a nemesfémet elkezdték kitermelni, és Bodie felvirágzott, 10000-res lélekszámra és törvényes rend nélküli életre tett szert.
Ám a bánya lassan kezdett kiapadni, és a csökkenő profit miatt az emberek nem maradtak a városban. Végül, 1930-ban teljesen elnéptelenedett, de a természetesen alacsony páratartalomnak köszönhetően az épületek nagy része szépen fent maradt, így a turisták megnézhetik az azóta is ott porosodó terített asztalokat, és gazdáikra váró bútorokat.
Odaka
A közelmúltban sajnálatosan bekövetkezett atombaleset következtében kiürült város, a Fukusima körülötti tiltott övezetben található. Elnéptelenedésének oka a sugárszennyezés, és mivel a baleset hirtelen következett be, így Odaka a kísértetvárosok klasszikus példája lett.
Az ajtók be vannak ugyan csukva, ám a legtöbb házon a spaletták kihajtva állnak, a településen a közlekedési lámpák kitartóan, de teljesen feleslegesen adják meg a szabad jelzést. Az ember, ha az utcákra merészkedik, elhagyott holmikat, cipőt, esernyőt, ezt-azt találhat.
A város mégsem teljesen néptelen, mivel az embereknek ugyan menniük kellett a halálos sugárzás miatt, ám az állataikat nem vihették magukkal, így azok a mai napig is Odakában várják a változást.
Ordos
Ordos esete különbözik az előzőektől, ugyanis ennek a városnak esélye sem volt az elnéptelenedésre, mivel sohasem volt lakott. A Kína belső részén található település létrejöttét az azonos néven ismert bányászvárosnak köszönheti. Ez a régió ugyanis hihetetlenül gazdag, köszönhetően a rendelkezésükre álló földgáz és szénkészleteknek, ám a terjeszkedő helység rendszeressé váló vízproblémákkal küzd.
Ezért épült meg a kormányzati épületek sokasága, ám a tisztségviselők családja nem volt hajlandó a 20 km-re fekvő vadonatúj településre költözni. Ennek következtében, groteszk módon, egy lakosok nélküli város hirdeti névrokona gazdagságát.
Agdam
A százezres lakosú azerbajdzsáni város 20 évvel ezelőttig virágzó település volt. Ám a közelben véres háború robban ki, így Agdam lakosai elmenekültek. Bár a városban teremtett lélek sem volt, az örmények mégis feldúlták, és lerombolták azt.
A fosztogatások évtizedekig folytak, míg végül egyetlen épület maradt többé-kevésbé épen, az egykori mecset. Két büszke tornya hirdeti, hogy egykor város állt a romhalmaz helyén.
Imber
Az angliai kisváros nem éppen klasszikus kísértetváros. Ugyanis itt nem a természet szólt közbe, vagy a gazdaság hanyatlott, ami a lakosok elköltözését okozta. A település „hibája” csupán annyi volt, hogy a közelében egy katonai gyakorlóterepet alakítottak ki.
Mivel Imber lineáris szerkezetű, így a katonaság úgy gondolta, tökéletes lenne, hogy éles helyzeteket gyakoroljanak, ezért 1943-ban felszólította a lakosságot, hogy hagyja el lakhelyét. Az emberek ezt meg is tették, még csak nem is nagyon vonakodtak, hiszen megígérték nekik, hogy ha vége lesz a háborúnak, visszatérhetnek otthonukba. Így a városka kevés lakosa kénytelen volt elhagyni a házát, de jó hazafihoz méltóan, azért némi élelmet a legtöbben otthon hagytak a katonák számára.
Azonban a hazatérés sohasem történt meg. A mai napig sem engedték vissza a lakosokat a településre, annak ellenére sem, hogy nem csak a háborúnak lett vége, de a közelben folytatott hadi tevékenységet is befejezték. Ritka alkalmakkor, például karácsonykor, szabaddá teszik a bejárást Imberbe, de ott maradni senkinek sem lehet.
Pripjaty
A Szovjetunió egyik legélhetőbb városa, sok más településsel egyetemben egy olyan katasztrófa után néptelenedett el, amelyet a világ nem fog egyhamar elfelejteni. A csernobili atomerőmű 4-es reaktora 1986. április 26.-án egy rettenetes erejű robbanásban megsemmisült, és a nyomában halálosan mérgező, sugárszennyezett felhő árasztotta el fél Európát.
Pripjatyban a mai napig komoly veszélynek teszi ki magát az ember, ha odalátogat, a Geiger Müller számláló hisztérikus recsegéssel figyelmeztet az életveszélyre. Az elhagyott házak, óvodák, iskolák, minden épület olyan, mintha csak most mentek volna el az emberek. Közelebbről azonban láthatjuk, hogy a mesekönyveket, a játékokat, és a házak belsejében gyakorlatilag mindent vastag, fehér porréteg borít.
A természet pedig elkezdte visszahódítani a területet. A mérgezett talajban, az utcák repedéseiben, és a házak belsejében is fű és fák növekednek, a háborítatlan, halálos nyugalomban.
Shan Zhi
Taiwanon, gyönyörű környezetben található egy furcsa szellemváros. Elhagyatottnak nem is igazán lehet nevezni, mivel az épületeket nem lakta még soha senki. A nagyszabású beruházás célja egy üdülőtelep létrehozása volt, szállodákkal és különálló bungalókkal. Az építkezés azonban nem úgy haladt, ahogyan kellett volna, sajnos a pénzből is kifutottak, így a 80-as évek elején leállították azt.
Azóta sem akadt senki, aki befejezte volna a vállalkozást, aminek okai között szerepel többek között az is, hogy sok furcsa haláleset történt a munka során, így a babonás emberek nem vállalták a folytatást. Shan Zhi azóta is félkészen várakozik a festői környezetben, a tengerparton, fura, modern házaival, csendben várva a turistákat, akik talán majd egyszer valóban birtokba vehetik a települést.
Hashima
Japán egy érdekes szigete, illetve az ott található település szintén az emberi mohóság áldozata lett. A terület ugyanis gazdag szénforrás volt, így bányát létesítettek itt, és óriási betonmonstrumokat építettek, hogy a munkásoknak és családjaiknak biztosítsák az otthonokat. A bánya virágzott, és a szigeten a zsúfoltság kezdett embertelen méreteket ölteni.
A gazdaság azonban változott, a szenet kiszorította a kőolaj, így már nem érte meg a kitermelés, ezért fokozatosan elvándoroltak a lakosok. Szép lassan a sziget teljesen elnéptelenedett, és a sokemeletes lakótelepi betonkockák üres ablakokkal ásítanak a kihalt, törmelékkel és szeméttel borított utcákra.