A pszichológia is foglalkozik a születési sorrenddel, nem véletlenül – nagyon sokat elmond az ember személyiségéről és lehetőségeiről az, hányadik gyermekként érkezik a családba. Természetesen ezek a megállapítások nincsenek kőbe vésve, hiszen mindig az egyéni körülmények teszik fel az i-re a pontot. Mégis, sokszor felfedezni olyan párhuzamokat, amik érdekesek lehetnek a személyiséged fejtegetése során.
3/4 Utolsó gyermek
Az utolsó gyermek a családban hajlamos az átlagosnál nagyobb kockázatot vállalni, merészebb, ha rizikóról van szó. Nehezen tud otthon megülni, társaságkedvelő és örömmel fedezi fel a világot, ismer meg más embereket. Kreatívan oldja meg a feladatait, olyan munka passzol leginkább a személyiségéhez, amit kötetlen körülmények között végezhet.
Kicsit hajlamos arra, hogy én-központú legyen. Gyakran felelőtlenül dönt, legalábbis nem látja át olyan jól és könnyedén a különféle élethelyzeteket, időnként nehezére esik, hogy több szemszöget is alaposan körbejárjon.
Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – nagyon is versenyképes a különféle területeken, jól alkalmazkodik. A nagyobb családokba utolsóként érkező gyermekeket sokszor kevésbé szigorúan, illetve következetesen nevelik. Ennek eredménye gyakran az, hogy felnőttként ezek a csemeték hajlamosak arra, hogy a környezetüktől várják a megváltást és a megoldást.
Kapcsolódó cikk a hirdetés alatt, lapozz!
4/4 Az egyetlen
Az egykéknek meglehetősen nagy az önuralmuk, és ők is hasonlóan fegyelmezettek, vezető típusúak, mint az elsőszülöttek (lévén, hogy egy személyben ők az elsők és az utolsók is a családban). Gyakori, hogy nagy a megfelelési vágyuk, és általában már idejekorán érettre, felnőttesre vált a gondolkodásuk. Már csak ebből is adódik, hogy az alapszemélyiségük megbízható, igényes, tetteiért felelősséget vállaló embert takar, aki nagyon nehezen ad fel bármit is az életében.
Az egykék szeretnek egyedül lenni, mert bár nem esik nehezükre a kommunikáció, gyermekkorukból hozzák magukkal az időnkénti magány szeretetét.
Kedves, érzékeny emberek, és többségük – az előítéletekkel szemben – egyáltalán nem szocializálódik rosszul. Ugyanakkor nagy lehet bennük a megfelelési vágy, kényszer, hiszen gyermekként sokkal nagyobb figyelem van azon, hogy mennyire teljesítenek jól.