Milyen lenne James Dean-t újra a filmvásznon látni egy modern filmben? A mesterséges intelligencia segítségével ez egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen a régen halott hírességek klónjai akár komolyabb szerepeket is kaphatnak.
A legtöbb színész arról álmodik, hogy olyan karriert épít, amely túléli őt. Ez nem sokaknak sikerül – a showbizniszben nehéz sikereket elérni. Akiknek azonban sikerül, azok egyfajta halhatatlanságot érhetnek el a filmvásznon, ami lehetővé teszi, hogy nevük tovább éljen.
Az egyik ilyen ikon James Dean amerikai filmszínész, aki 1955-ben autóbalesetben halt meg, miután mindössze három filmben szerepelt, amelyek mindegyike nagy sikert aratott. Most mégis, közel hét évtizeddel a halála után Dean egy új, készülő film főszerepét kapta meg, amelynek címe Vissza az édenbe lesz.
A színész digitális klónja – amelyet a deepfake-ek előállításához hasonló mesterséges intelligencia-technológiával hoztak létre – a filmben járni, és beszélni fog, sőt interakcióba lép a többi szereplővel.
A technológia a hollywoodi számítógépes képalkotás (CGI) élvonalába tartozik. Aggodalommal tölti el a színészeket és a forgatókönyvírókat, akik 43 év óta először sztrájkoltak Hollywoodban. Attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusai lépnek a színészek helyébe, ami szerintük a profit érdekében feláldozza a kreativitást. Susan Sarandon színésznő is azok közé tartozik, akik hangot adtak aggodalmaiknak. Sarandon arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia arra kényszerítheti, hogy „olyan dolgokat mondjak és tegyek, amikről nincs választásom”.
Nem először jelenik meg egy elhunyt színész a mozivásznon
Dean digitális feltámadása nem az első eset, hogy elhunyt színészek látszólag visszatértek a képernyőre a fejlett digitális technológia és egy kis hollywoodi varázslat segítségével. Carrie Fisher, Harold Ramis és Paul Walker csak néhány neves híresség, akik posztumusz újra feltűntek ikonikus filmszerepeikben. Elis Regina brazil énekesnőt nemrégiben szintén feltámasztották egy autóreklámhoz, ahol lányával, Maria Ritával duettezett.
Noha kétségtelenül van egy nosztalgiafaktor a színészek megjelenésében, sőt “feltámasztásuk” egyfajta tisztelgés is lehet előttük, a szakmában dolgozók aggodalma teljesen érthető: a digitális technológiával helyettesített színészeknek már nincsen beleszólása abba, hogy milyen szerepeket “vállalnak”.
Erről legfeljebb jogutódjaik rendelkezhetnek. A technológia újdonsága miatt pedig nem is teljesen tisztázottak a jogi szabályok, hogy az erkölcsi kérdésekről ne is beszéljünk.
Többen kifejezték aggodalmukat azzal kapcsolatban is, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak halott, de akár élő sztárok szerepeit is átveheti.
Ha ugyanis a színészek eladják digitális klónjuk jogait egy vállalatnak, az onnantól kezdve azt és úgy csinál a képmásukkal, amit akar, vagyis elképzelhető, hogy egy színész olyan szerepben tűnik fel, vagy olyan jelenetekben lesz látható, amiket egyébként nem vállalna.
Ezt a problémát járja körbe egyébként Salma Hayekkel a főszerepben a társadalmi kérdéseket boncolgató Black Mirror című sorozat új évadjának első epizódja is, nem kevés öniróniával fűszerezve.
A kreatívok azonban még egy, szintén nagyon komplex kérdést feltesznek: ha a mesterséges intelligencia írja a történeteket, és a deep fake pótolja a színészeket, mi lesz a művészettel?
Összemérhető-e valaki írói vagy színészi tehetsége azzal, amit egy számítógép hoz létre? És vajon nem indít-e el a hollywoodi pénzgyár egy folyamatot, aminek a végén beérjük azzal, amit a mesterséges intelligencia olcsóbban és hihetően, de a színészek emberi tehetsége nélkül vetít majd elénk a vászonra?