Elengedem táborozni a gyereket, mert szeretem és bízok benne

Elengedem táborozni a gyereket, mert szeretem és bízok benne

Címlap / Életmód / Család / Elengedem táborozni a gyereket, mert szeretem és bízok benne

Új kalandok, életre szóló barátságok és személyes titkok. Mérföldkő a gyerekek életében az első táborozás. Ki ne emlékezne a legelső szülők nélkül eltöltött napokra?!

Napjaink felgyorsult, célorientált világában meglehetősen hamar kezdődik az „én” fejlesztés. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Már az édesanya pocakjában eltöltött kilenc hónap jelt ad a szakembereknek a születendő kisbaba egyes külső-belső tulajdonságairól, ehhez társul a szülésélmény majd a babanaplónak és napjaink korszerű technikai eszközeinek köszönhetően minden apró történés percről perce megörökítésre kerül. Ezek után már konkrét statisztikai adatbázis áll rendelkezésünkre hogy mikor is lesz kisgyermekünk érett az első táborozásra.  

Valójában a fent leírtak helyett én egy sokkal élethűbb értékelésre szavaznék. Egy édesanya szíve mélyén jól tudja mikor és mire érett gyermeke. Az már egy másik kérdés, hogy valójában szeretné-e elfogadni mindezt és felkészült-e elengedni gyermekét az első önálló expedícióra. 

Kedves Édesanyák, felesleges hátráltatni a legkisebbeket az önállóságuk útján, énképet és jövőutat szolgáló tapasztalatok mindezek. A méretes hátizsák vállukon pontosan ezekkel az élményekkel fog megtelni.

Plüss mackóval és műanyag távcsővel indulnak neki az első kihívásoknak, majd a hasznos önálló élményeknek, tapasztalatoknak köszönhetően a játékokat felváltja a barátság, az önbizalom és a tudásvágy. De mindez egy hosszú túra lesz, évek sokasága áll rendelkezésükre a valóság hozzávalóinak beszerzéséhez. A legfontosabb, hogy mi szülők útmutatók legyünk és ne visszatartó erő.

De haladjunk lépésről lépésre!

Napjain táborai akár már 3-5 éves kortól tárt karokkal várják a kalandra vágyókat. A legfontosabb, hogy tartsuk tiszteletben gyermekünk külső-belső tulajdonságait. Ha egy igazi kis álmodozó csemeténk van, remek döntés lehet a délutáni kézműves tábor, míg a dzsungelt is túlélő kalandra vágyó kis Tarzanunk nyugodtan szembenézhet az erdei sátorozással is. 

Miután odafigyeléssel kiválasztottuk a legmegfelelőbb típusú aktivitást, ne feledjük, hogy gyerekekről van szó! A fogkrém kupakja valahogy mindig valami rejtélyes helyen landol. A viselt ruha címkéje kizárólag kifelé mutat, a sokadik gondos igazítás után is a takaró csak a féltett alvó kabalát melegíti. Íratlan szabály, hogy a vizeskancsó mindent eláraszt a pohár kivételével, még a páros zoknik messziről sem ismerik egymást.

SashaKhalabuzar/depositphotos.com

Az esti várva várt telefonbeszélgetés sem mindig úgy alakul ahogyan mi szeretnénk. Nagy valószínűség szerint mindent tudni fogunk a szóváltás végére a marschmallow tábortűzi receptjéről, míg a fogyasztott élelmiszerről és a nedves ruhák sorsáról semmi nem fog kiderülni. Jól van ez így, nem ez a néhány nap fogja befolyásolni egészséges étrendjét vagy küllemét gyermekünknek, arra ott van a többi 360 nap.

A legszebb az egész történetben, hogy szemük csillog, vágynak az önállóságra és az empátia legmagasabb szintjére jutnak az esti lámpaoltáskor, mikor az éppen sírdogáló társukat vigasztalják.

Miután letettük a telefont szembesülünk az érem másik oldalával. Az otthonmaradottak csalódott kis táborában. Itt lép be a moziprogram, strand és egyéb jókedvre derítő tevékenységek miközben feltesszük a költői kérdést: Megérte mindez? Évek tapasztalatával nyugodtan kijelenthetem, IGEN.

Nap mint nap tanítgatjuk őket, legyen az öltözködésük, az asztalnál való viselkedés a társasági élet velejárója. Célunk egy és ugyanaz: felkészíteni gyermekeinket az önállóságra, épp csak arra nem gondolunk, hogy ez előbb-utóbb valóban bekövetkezik.

Elengedni, szeretni és bízni bennük. A legjobb úticsomag kiscserkészeink számára az élet ösvényein!

VIDEO Így viseled az egyedüllétet, csillagjegyed szerint

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!