Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
A szégyen
Tudtam, hogy nem vagyunk eleresztve, mert már gyerekként néztem a Dallas sorozatot és láttam, hogyan élnek a gazdagok. Azt viszont nem tudtam, hogy a szegénység szégyellnivaló, egészen addig, amíg az osztálytársaim nem kezdtek el csúfolni a szakadt ruháim miatt. A suliban a fiúk között a drága, márkás sportcipő státuszszimbólum volt, és én hiába voltam jó tanuló és jó sportoló, sosem lehettem „menő srác” az olcsó, kínai piacos cipőim miatt.
Kemping
Előfordult, hogy otthon hetekig nem volt áram, ilyenkor anya viccesen azt mondta „kempingezünk” és gyertyával világítottunk. Aztán unokatesóm felvilágosított, hogy ez nem menő, hanem azért van, mert „csórók” vagyunk, a szüleim nem fizetik a számlákat, ezért kikapcsolják nálunk a villanyt. Egy világ dőlt össze bennem.
Olvass még a témában
Anya vagyok, de néha idegennek érzem magam a saját korosztályomban
„Azt hittem, ő a legjobb barátnőm” – barátságok, amikről kiderült, hogy egyoldalúak voltak
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Ebédjegy
Nem tudtam, hogy az én ebédjegyem miért más színű, mint a többieké, amíg egy felsős nem mondta, hogy azért, mert az a „szegény gyerekeknek” van, akiknek a szülei nem tudnak fizetni a menza-kajáért.
A cikk folytatódik, lapozz!
