„Azt hittem rendjén van, hogy ugyanabban a vízben fürdünk”. Amikor rájöttél, hogy szegények voltatok

Nem tudtam, hogy szegények vagyunk, amíg általános iskola első osztályában meg nem hívott a szülinapi zsúrjára egy osztálytársam. Ahol mi laktunk, ott minden családnak kicsi lakása volt, a gangon vagy a sötét udvaron játszottunk botokkal, egyetlen lyukas labdánk volt, nekünk ez volt a természetes. Aztán elmentem a zsúrra és megdöbbentem, hogy az osztálytársamék lakása akkora, hogy amíg a szülők egy hatalmas nappaliban beszélgettek, addig nekünk még mindig maradt helyünk fogócskázni és bújócskázni. Két fürdőszoba volt a lakásban és háromszor akkora zöld terasz tartozott hozzá, mint a mi egész lakásunk.

Egyszer a boltban anyám nem tudta kifizetni a kosárnyi élelmiszert, több dolgot vissza kellett tennünk – pedig semmi luxuscikket nem vettünk – és nagyon kínos volt. Azután mindig számológéppel járt vásárolni és minden termék árát gondosan összeadogatta, nehogy még egyszer így járjunk.