Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Futárkodás
A – meglehetősen züllött, de egyébként rendes - szomszédsrác hetente adott egy kis zsebpénzt, hogy a haverommal átvigyünk egy-egy kis csomagot az unokatestvérének, aki mindig a parkban találkozott velünk és vette át. Sosem néztük meg, mi van benne, örültünk, hogy vehettünk a pénzből csokit és cukorkát a trafikban. Amikor ezt meséltem az egyik haveromnak, közölte, hogy valószínűleg kábítószer volt a csomagban és akkor összeállt a kép. Tíz évesen drogfutárkodtam.
Helyettes
Hogy nem normális dolog az, hogy a semmirekellő apám miatt traumatizált anyámat nekem kellett kisgyerekként érzelmileg támogatnom. Az én vállamon sírt, nekem mondta el, hogy évek óta nem szexelnek (akkor még azt sem tudtam, mi az a szex,) én takarítottam, csináltam magamnak kaját, mentem vásárolni, amíg ő begyógyszerezve fetrengett a kanapén és sajnálta magát.
Nem voltak barátai, már óvodás koromban nekem ventilált arról is, hogy milyen elviselhetetlen a főnöke, hogy őt mindenki kihasználja (én is) és senki sem szereti (én sem). Ilyen mindig meg kellett vigasztalnom és meg kellett ígérnem, hogy mindig szeretni fogom és sosem hagyom magára. Harmincévesen olvastam egy cikket arról, hogy az a jelenség, amikor a szülő érzelmileg teljes mértékben a gyerekére támaszkodik, az a „helyettes szülőség” és a gyermekkori bántalmazás egyik fajtája.
Nem voltak barátai, már óvodás koromban nekem ventilált arról is, hogy milyen elviselhetetlen a főnöke, hogy őt mindenki kihasználja (én is) és senki sem szereti (én sem). Ilyen mindig meg kellett vigasztalnom és meg kellett ígérnem, hogy mindig szeretni fogom és sosem hagyom magára. Harmincévesen olvastam egy cikket arról, hogy az a jelenség, amikor a szülő érzelmileg teljes mértékben a gyerekére támaszkodik, az a „helyettes szülőség” és a gyermekkori bántalmazás egyik fajtája.
Olvass még a témában
Nagybácsi
Hogy nem volt vicces, amikor a jópofa, vicces nagybátyám kislánykorunkban mindig velünk akart aludni. Amikor nyaranként nagyiéknál voltunk a húgommal, néha átjött nagybátyám, akit imádtunk, mert mindig bohóckodott. Azt is bohóckodásnak vettük, hogy amikor lefeküdtünk, mindig bemászott közénk az ágyba és közölte, hogy velünk alszik. Ilyenkor nagymamám mindig mérgesen bejött és kizavarta, ő pedig nagy nehezen mindig hazament, mókásan szomorkodva, hogy a nagyi milyen gonosz, amiért ezt nem engedi neki. Felnőttként esett le, hogy ez beteges dolog és kérdeztem anyámat, tud-e valamit erről, mire elborult tekintettel csak annyit válaszolt, hogy soha többet ne emlegessem a bátyját.
A cikk folytatódik, lapozz!
