Kiskorunkra visszatekintve igen érdekes dolgokra is fény derülhet felnőtt fejjel, ahogy az alábbi tíz esetben is történt.
2/10 Helyettes
Hogy nem normális dolog az, hogy a semmirekellő apám miatt traumatizált anyámat nekem kellett kisgyerekként érzelmileg támogatnom. Az én vállamon sírt, nekem mondta el, hogy évek óta nem szexelnek (akkor még azt sem tudtam, mi az a szex,) én takarítottam, csináltam magamnak kaját, mentem vásárolni, amíg ő begyógyszerezve fetrengett a kanapén és sajnálta magát.
Nem voltak barátai, már óvodás koromban nekem ventilált arról is, hogy milyen elviselhetetlen a főnöke, hogy őt mindenki kihasználja (én is) és senki sem szereti (én sem). Ilyen mindig meg kellett vigasztalnom és meg kellett ígérnem, hogy mindig szeretni fogom és sosem hagyom magára. Harmincévesen olvastam egy cikket arról, hogy az a jelenség, amikor a szülő érzelmileg teljes mértékben a gyerekére támaszkodik, az a „helyettes szülőség” és a gyermekkori bántalmazás egyik fajtája.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!