Bölcsészként nyilván dagad a májam, ha a gyerek azzal ül mellém a kanapéra, hogy olvasni akar. A legkisebbeknek szánt irodalomból nem minden könyvnek van helye a polcunkon.
Nem nevezek meg könyveket, mert senkit nem szeretnék megbántani, de akinek kisgyereke van, valószínűleg érti, miről beszélek, ha azt mondom, néhány gyerekkönyvnek olyan bárgyúk a rajzai és ostoba a szövege, hogy azokkal embert lehetne vallatni. Kaptunk már innen-onnan olyan könyveket, amiknek a „verseit” egyszerűen nem vagyok hajlandó felolvasni, mert szerintem a kínrímei maradandó károsodást okoznának.
Szerencsére azonban az irodalmi paletta elég széles, és még a leges-leges-legkisebb gyerekek számára is bőven találni könyveket, amik a gyerkőcnek is tetszenek, és én sem arról fantáziálok a felolvasásuk közben, hogyan nyírnám ki egy flakon hajlakk meg egy öngyújtó segítségével a szereplőket. Nálunk most ezek azok a kedvencek, amiket bátran merek ajánlani.
1. Marék Veronika: Boribon könyvek
Egy örök klasszikus, amivel nem lehet mellélőni. A szakértők ajánlásai szerint a legkisebbeknek olyan történeteket érdemes olvasni, amelyek az ő mindennapjaikról szólnak. Boribon pedig éppen ilyen egyszerű mesékben szerepel: kirándulni megy, megfázik vagy éppen cicát kap.
A Boribon mesék egyszerűek, de nem együgyűek, bájosak, de nem negédesek, a rajzok nem túlkomplikáltak, de igényesek és szerethetőek, szép színekkel. Marék Veronika tökéletesen találja meg azt az egyensúlyt, amitől a legkisebbek is szeretik a könyveit, és a szülők is jól eső nosztalgiával tudják olvasni őket.
2. Catherine Leblanc – Eve Tharlet: Akkor is szeretnél?
A Kismackó sorozat könyvei legelőször a gyönyörű, vízfesték-hangulatú illusztrációk miatt ragadták meg a figyelmemet. Olyan igazi, klasszikus mesekönyv-hangulatuk van. Szerintem tökéletesen példázzák, hogy attól, hogy valaki gyerekeknek készít könyvet, még nem feltétlenül kell beérni egy Paintben rajzolt egyenfejjel, nyugodtan lehet fejleszteni a gyerek szépérzékét egy művészi igényességű könyvvel is.
Hab a tortán, hogy a szövegek is nagyon kedvesek, őszintén járnak körbe a gyerekeket gyakran érintő helyzeteket, például az óvoda kezdés vagy a kistesó érkezése. Az Akkor is szeretnél? pedig az anyai szeretetről szól. Engem teljesen lenyűgözött az a természetesség, ahogyan az egyébként aranyos, néhol vicces kérdések között egyszer csak megjelenik a kérdés: és mi lenne, ha meghalnál?
Nem kell megijedni, a könyv nem erről szól, egyszerűen csak nem ijed meg attól sem, hogy megnevezze a gyerekek legnagyobb félelmeit, és azokra megnyugtató választ adjon. Márpedig, ha egy gyerekkönyv egyenlő partnerként kezeli az olvasóját, akkor olyan nagyon már nem lőhet mellé.
3. Katja Reider: Szeretlek, kisegérkém!
A Scolar kiadó keménylapos mesekönyve az egészen pici gyerekeknek szól, másfél éves kortól ajánlják, nekünk ez az egyik legelső könyvünk volt. A történet nyilván nem egy Odüsszeia. A kisegér meg az anyukája kirándulni mennek, jön az eső, megáznak, de végül biztonságban hazajutnak és kakaót isznak a kályha mellett.
Viszont kedves a szöveg, szépek a rajzok. Szerintem még ennél is kisebb kortól bátran lehet már forgatni. Ekkor is szívesen megmutogatja a gyerkőc, hogy hol van a kisegér, hol a katica, hol a piros hátizsák. A hirtelen érkező vihar „izgalma” pedig pontosan elegendő drámaiságot ad. Az éppen csak beszélni kezdő lányom a nyári viharfelhők láttán mindig lelkesen idézte a könyvet, miszerint: „ajjaj!”.
Mindeközben pedig a történetben azért szépen el van rejtve az anya-gyermek kapcsolat szépsége is a világ megismertetésével, az áldozathozással, törődéssel és a bizalommal, biztonságérzettel is.
