Előbb-utóbb minden szülő szembesül azzal, hogy gyermeke „hazahoz” egy problémás barátot, aki rossz hatással van rá. Így kezeld a helyzetet, azaz mikor avatkozz közbe és mikor ne.
Valóban rossz hatással van a gyerekedre?
12 éves kor alatt a gyerekek egyszerűen még nem elég érettek ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak azzal kapcsolatban, hogy kikkel barátkoznak. Ilyenkor tehát még szükség van a szülőre. Barátnőm mesélte, hogy kislánya egyik újdonsült kisbarátnője azzal dicsekedett, hogy kaviccsal dobálta a szomszédnéni ablakát. Mikor betört és a néni kiabálva kirohant, ő kuncogva elfutott.
Ilyenkor nehéz megállapítani, hogy valóban igaz-e a történet vagy azért találja ki a gyerek, hogy érdekesebbnek, menőbbnek tűnjön mások szemében.
A legtöbb problémás gyerek azért tesz ilyeneket, mert fel szeretné hívni magára a figyelmet, mert lehet, hogy otthon nem kap eleget. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy közlöd a gyerekeddel, hogy a barátja egy kezdő pszichopata és soha többet nem találkozhat vele, de akkor mi a teendő?
Ne hagyd rá
Először is, ha hasonlót hallasz a játszópajtástól mint az előző történet, magyarázd el neki türelmesen – a gyereked jelenlétében – hogy ezt miért nem helyes és miért nem szabad ilyet csinálni. Ha a kisbarát káromkodik, rosszalkodik vagy gonoszkodik, ne tűrd csendben, ugyanúgy szólj rá – normális hangnemben – mintha a saját gyereked viselkedne így.
Ne utasíts, inkább kérdezz
Ahelyett, hogy a – szülei helyett – a játszópajtást próbálnád nevelni, inkább kérdezz a saját gyerkőcödtől, például így: „A barátod evés közben rugdossa az asztalt és akkor is folytatja, amikor rászólok. Nekem ez a viselkedés nem tetszik, te miért kedveled őt?” Ha őszintén beszélsz a gyerekeddel és egyenlő félként kezeled, a válaszaiból róla is sokat megtudsz, nemcsak a rosszgyerekről.
Tartasd be a szabályokat
Unokaöcsém 9 éves és sokat van nálam. Jól tudja, hogy nálam fontos zárni az ajtókat, nehogy kiszökjön a kertbe a macska és vele nem is volt semmi gond, de az egyik kisbarátja rendszeresen fittet hányt erre a szabályra. Többször szóltam neki kedvesen, illetve két nagy papírt ki is ragasztottam az ajtókra, figyelmeztetésül. Képtelenség volt eltéveszteni, a fiú mégis kiengedte a macskát és tudtam, hogy direkt csinálta.
Akkor elmagyaráztam neki – miután a rémült cicát begyűjtöttem – hogy a házi szabályok nemcsak az unokaöcsémre, hanem őrá is ugyanúgy vonatkoznak és ha nem tudja betartani őket, soha többet nem jöhet. Így következetes voltam, de még mindig kedves és többször nem is volt gond a sráccal.
Ha nem javul a helyzet, csökkentsd a látogatások számát
Tegyük fel, hogy erőfeszítéseid ellenére nem tudod „levakarni” a neveletlen játszópajtást, vagy esetleg nem is feltétlenül a viselkedésével van gond, hanem például nem tetszik, hogy átjön és a gyerekek órákon keresztül videójátékokkal játszanak. Ilyenkor lehetsz kicsit fondorlatos is.
Szervezz családi programot a hétvégékre, hogy ne tudjon nálatok aludni, vagy orvosi időpontot a délutánra, amikor éppen átjönne. Amikor ott van, akkor legyél helikopter-szülő, zavard őket és bízz benne, hogy egy idő után meggyengül a barátságuk. Ez egyébként a kisgyerekeknél viszonylag könnyen és hamar eljön, ilyenkor még ugyanis nem köttetnek köztük nagyon szoros kapcsolatok.
Nem kötelességed elviselni
Természetesen, ha egyik módszer sem működik és a játszópajtás továbbra is egy rémálom, nem kötelességed elviselni csak azért, mert a saját szülei nem képesek rendesen nevelni. Ülj le a gyerekeddel és magyarázd el neki, miért nem jöhet át többet a barátja. Egy ideig neheztelni fog rád, de ha mindent megpróbáltál az ügy érdekében, tiszta lehet a lelkiismereted. A gyerkőcöt pedig nem kell félteni, talál majd más barátokat.